Magyar Cserkész, 1965 (16. évfolyam, 2-12. szám)

1965-02-01 / 2. szám

Ä két hoIÁusóiáh Irta Mikszáth Kálmán (18) A RAB Nagyot sóhajtott Laci, mikor végre hosszú, fáradságos ut után ott álltak a sárospataki vár­nál. Zászló nem lengett a homlokzaton. A. fejede­lem nincs most itt.- Itt vagyunk, Marci bácsi; most már a legelső dolgunk utána járni a bátyám ügyének , aztán valami alkalmazást keresünk magunknak. Megtudták nagynehezen, hogy csakugyan ott ül egy Veres István az egyik várbeli tömlöcben; valamelyik jóakaratu lándzsás őr meg is mutatta nekik az ólmos ablakot, ahol ül.- Mit vétett? * Az őrök vállat vontak: "Ki tudná azt? Sokat nem kötnek a mi or­runkra. "- Nem hallották kegyelmetek, mi fog vele történni?- Fölakasztják! - felelte kurtán a porko­láb. Laci szemeiből kicsordultak a könnyek.- Ugv tetszik, nagyon sajnálja az urfi, talán valami atyjafia?- Testvére^.- En bizony azt hittem, senkije sincs.Osak egy nagy fekete kutya jár ide vonitani.Azt mond­ják, övé.- Igen,kellett lennie egy kutyájának. Meg­ismerném én, ha itt volna. Az őr szétnézett az udvaron és füttyentett, mire a kerek bástya mögül előugrott egy lompos fekete kuvasz,mogorván vicsorgatva a fogait. La­ci megismerte: ugyanaz volt, amelyet a haldokló boszorkány testált rájok. 19

Next

/
Thumbnails
Contents