Magyar Cserkész, 1965 (16. évfolyam, 2-12. szám)

1965-02-01 / 2. szám

1- Ragaszkodó állat, itt van szüntelen és őrzi a gazdáját. Pedig *iszen eleget őrizzük azt mi is.- Ragaszkodóbb,mint a mi fehér kutyánk volt, - jegyezte meg Boncz Márton.- En csak azon tűnődöm, - folytatta a por­koláb, - hogy mit eszik? Itt még csont sincs. Laci megtört, tompa hangon kérdezte: lehet­ne-e beszélni a fogollyal?- Nincs rá eset. Amiatt kár is volna a vár­nagyhoz fáradni.- Ki a várnagy?- Krucsay. Laci me?rázkódott erre a névre s dacosan he­begte :- Hol tudhatnám én meg, mit vétett a sze­gény testvérem?- Azt Bercsényi uram őnagysága mondhatná meg, mert az ő emberei hozták ide vasban Sátor­aljaújhelyről . Bercsényi éppen Sárospatakon időzött, de Lacit elutasították, nem kapott kihallgatást. Azt mondták, köszvényben szenved a gróf és nem ereszt be magához csak javasasszonyokat és jóso­kat. Amazokkal gyógyittatja magát, ezeket pedig szerette, mert a jóslataik, ha jók, kiszivárog­nak a nép közé s emelik a hangulatot. Ugyanazt teszik, amit a dupla lénung.- Aíost már mit csináljunk? - tördelte két­ségbeesetten a kezeit Laci.- En még tudok egv módot.- Mi lenne az?- Be kell menni hozzá vagy jósnak vagy ja­vasasszonynak a képiben, de minthogy az utóbbi nehezen menne...- Igaz, kiadom magamat jósnak.- Az nagy bolondság lenne tőled, mert ahogy én sejtem azon dolgokból,amiket útközben elmond­tál életed tarkaságai közül, ama Rozsomák János nem lehetett más, mint gróf Bercsényi.- Azt gondolod?- Meg vagyok róla győződve. Hiszen a fölke­20

Next

/
Thumbnails
Contents