Magyar Cserkész, 1965 (16. évfolyam, 2-12. szám)

1965-02-01 / 2. szám

1

msMi Líkmms

rwrryvy > ) > ? >*v»y •?;*'>< ~>?Jrr v yyvvry* y> y y

A-^VK-K v^.

NEM TUDOM, HOGYAN MEGY mostanában, de még nem is olyan régen odahaza, Magyarországon sok helyen (többnyire a Dunántúlon^ az a szokás járta,hogy farsang utolsó hetében sirtak a lányok. Ha maguktól nem, hát megrikatták őket.

ELMÚLT A SZÜRET, vele az ősz, el a farsang is, az eladó sorban levő lányok pedig, akik pártában maradtak, várhattak még legalább egy esztendőt. Hát ilyenkor és ezért járták a lányos házakat a leányrikatók. Siivölvény legénykék voltak ezek. Négyen-öten a legvirgoncabb fajtából. Es szó-ami-szó, az idősebb legényektől még külön biztatást is kaptak néhány pohár bor meg némi pénz nyomatékával. Azért kanták, hogy majd ennél vagy annál a háznál, ahol a szépreményü leányzó válogatós, fenn hordja az orrát ("fityóros"), ne sajnálják majd a fáradságot. Nem is sajnálták.

A RIKATASHOZ kiöltöztek pogányul. Vedlett, rossz kalapjuk mellé száraz kórót vagy torzonborz tollsepriit tűztek, igy csúfolták a kérők bokrétáját. Keshedt, rongyos kabátban, a derekukat szalmakötéllel átkötve, kezükben jól megtermett fütykössel, arra ráaergatott rozsdás Táncdarabokkal, meg holmi szines rinscy-ronggyal jártak. Az egyik legényke kenderkócra vagy szalmakötélre gubancolt, görcsös fatuskót cipelt, lehetett olyan gyermekfej nagyságú.

12