Magyar Cserkész, 1965 (16. évfolyam, 2-12. szám)

1965-02-01 / 2. szám

egy szép kőhaza, körülötte szép kertek, a mezőn, közel a faluhoz, az ő számára szép kaszálók, s a szántóföldek, azonkívül mindenféle marhák, majorságok. Meg Is lett minden, éppen az ő kívánsága szerint.

Gazda? ember lett a szegény emberből, s közben megszületett a gyermeke .Mikor a legderekabban folytatnák a. gazdaságot, egyszer estefelé hozzá megy két öreg ember, s szállást kérnek tőle éjszakára. 0 adott is szállást örömmel, s jó vacsorát is.

Este, ahogy vacsoráinak, azt mondja a két öreg a beszéd között a gazdának:- Az ördög eljön az éjjel, hogy ha lehet, elvigye legkisebb gyermekedet, akit te nem tudva, szorultságból odaígértél neki. Mi azért jöttünk, hogy az ártatlant megmentsük. Fogadd meg a mi szónkat: mikor lefekszünk, tegyél az asztalra az ablak mellé egy egész kenyeret, hadd legyen az ott az éjjel.

A gazda az asztalra teszi a kenyeret, s azzal lefeküsznek, s elalusznak mind, ahányon voltak. Mikor legmélyebben aludnának, egyszer tova éjfél felé kinn az ablak alatt megszólal az ördög:- Hallod-e, házigazda, tudod, mit Ígértél nekem, mikor az erdőben találkoztunk? Add ki most, én azért jöttem.

E szavakat a háziak közül senki sem hallotta, mivel mind aludtak, de a kenvér megszólalt az asztalon:- Csak ülj veszteg odakint, várakozzál egy keveset, tűri te is, mert én is eleget, tűrtem, s várakoztam. Engem még az elmúlt esztendőben ősszel elvetettek a földbe,egész télen ott ültem, s várakoztam, várakozzál te is. Mikor kitavaszult az idő, akkor nőni kezdtem, s vártam, hogy nagyra nőjek, várj te is. Mikor az aratás jött, valami horgas vassal nekem estek,levagdaltak, csomóba kötöttek, de tűrnöm kellett, tűrj te is. Aztán szekérre raktak, egy rúddal lenyomattak, faluba vittek, várakoztam, várakozz te is. Ottan asztagba raktak, azután rám tanodtak, hogv csak úgy ropogtam, de tűrnöm kellett, tűrj te' is. Onnan a csűrbe hánytak, két összekötött fával, biz, agybafőbe vágtak, két oldalba vertek, de tűrnöm kellett,, tűrj te is. Onnan a zsákba gyúrtak, melómba elhurcoltak, keringőkő között apróra mcgdaráltak, de tűrnöm kellett, tűri te is. Azután hazavittek, a teKcnőbe tettek, sós vizet rám töltöttek, öklükkel dömöcköltek, t’;zes kemencébe egy nagy falanáf.tal bevetettek, de tűrnöm kellett., tűri t,e is, Ott jól megütöttek, még meg is égettek, onnét, mjkcr kitettek, ide behoztak, nagy éles vaskéssel darabokra hasogattak. No, látod már,bogy én mennyit tűrtem, szenvedtem, várakoztam, tűrj, s szenvedj, s várakozzál hát te is.

Az ördög erősen bizo+t, hoev mihelyt e beszédnek vége lesz, övé lesz a gyermek, de abban bizony megcsal áthozott,, mert éppen a beszéd végén megszól alt a kakas, s azontúl neki nincsen hatalma az emberek között. Azért, hát elfutott a maga országába. így maradt meg a gazdának a kicsiny gyermeke.

Reggel a gazda jó reggelit adott a két őre» embernek, s megköszönte a feleségével együtt, hogy a fiacskájukat megmentették az ördög kezétől. A kxt öreg avval továbbutazóit,, s az egyszeri szegény eTMti"r meg a felesége ma is gazdagon él, ha csak a kicsi diót el nem vesztette.

(Kriza János gyűjtéséből)