Magyar Cserkész, 1964 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1964-06-01 / 6-7. szám

I Mire az őrsök felverték sátrai­kat, felvételezték az ételanyagokat, tüzet raktak, főztek és megvacsoráz­tak, öreg este lett és dermesztő hi­deg. Jól esett a hatalmas tábortűz lángjainál melegedni, ahol Lajos bá' a tábortüzvezetö remekelt. Előke­rült tarsolyából a "Drinápoly os­troma" — bizonyára, hogy ne fázzunk annyira —, &"Galambos Kerestóf", no meg Gábor bá' közreműködésével a "Sobri Jóskái miközben a tűz körül ülők felváltva énekeltek és álkap­csaikat csattogtatták. Tisztelet a kivételnek, akik kellő körültekintés­sel pokrócot hoztak, és abba csava­rodva nézték a "külvilágot". A nap utolsó fénypontja — ha­bár a nap már régen leáldozott és a fényt csak néhány "hervadt" zseblám­pa szolgáltatta — az eredményhirdetés volt, amit már mindenki nagy izgalommal várt, A Cleveland-iak győzelme teljes volt. Az első helyezést úgy a fiuk,mint a leányok részéről Nyugat-Cleve - land-i csapatok, a "tizennégyesek" és a "harmincnégyesek" nyerték, jól megérdemelt ponteredményekkel. A vándordíját Ilus néni, Lendvay Béla bátyánk özvegye szavai kísé­retében vették át..,."Éljen közöt­tetek és vándoroljon évről évre az a szeretet amellyel Béla bácsi sze­rette a magyar cserkész ifjusá - got...t" Takaródét ezen az estén már nem kellett fújni. Rövidesen min­denki álomra tért a legcsekélyebb formálitások nélkül a kemény, de eredményes napi munka után. Terepszemlén Ubul bá'-val. Másnap már csak tábori Misé­re, Istentiszteletre volt idő,majd eltűntek a sátrak a tarka mezőről és újra felkavarodtak a porfelhők az utakon, mintha a népdal lett volna valósággá: "hosszú ut porá - ból köpönyeget veszek..." Ki-ki indult vissza, hogy hírét vigye az uj cserkész honfoglalásnak.- Péter bá1 -Készenlétben a versenyőrsök.- 5 -T Elindulnak a pontozók...

Next

/
Thumbnails
Contents