Magyar Cserkész, 1964 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1964-06-01 / 6-7. szám
New York állam hatalmas terület, átlagos nagyságú európai országnak is beillik E zt akkor értékeli legjobban az ember, ha délután New York városában beül kocsijábs és háromszázötven mórföldnyi autózás után úgy hajnalpirkadás táján kiszáll és jólmegérdemelt álomra hajtja fejét a csillagos ég alatt, valahol még messzi a túlsó határtól... Ez a "valahol" százharminc magyar cserkész és leánycserkész számára ma már nem ismeretlen terület, hiszen május harmincadika óta Sik Sándor Cserkészparknak hívják. De lássuk csak, miként lett a Fillmore falucska közelében elterülő elhagyott tanyából egyszerre cserkészpark? Ubul és Gyuri bá'-ék még tavaly terepszemlét tartottak a vidéken, hogy ezentúl a központi vezetőképzőtáborok számára állandó helyet biztosítsanak. Ezen a lankás, erdős területen akadt meg szemük, előkerült a farm ára, majd kerületi meghívásra elökerült tizennégy versenyörs is akik ezen a májusvégi szombaton a Lendvay Béla vándordíjért akadályverseny keretben összemérték erejüket. Már szombatra virradó éjszaka csaknem óránként érkeztek az álmosan pislogó gépkocsik még álmosabban pislogó autóvezetőkkel és cserkészutasokkal New York-ból, Buffalóból, Cleveland-ból. Reggelre azonban már egész forgalmi bonyodalom keletkezett a poros farm-menti országut-fóleségen. Megérkeztek a Passaic-iak hatalmas sárga autóbuszukon, majd a Pittsburgh-iak, akiket először üdvözölhettünk körünkben, a "külföldiek", akik aránylag rövid utat tettek meg Toronto-ból és Hamilton-ból, majd még több Cleveland-i. Kora délutánra felsorakoztak a versenyőrsök, akik immár büszke rovásirásos "hadilobogók" alatt adték be a létszámjelentést Ubul bá'-nak. A rovásírás a "törzs" vagy "had" nevét hirdette s persze ez már akadály volts megtudni a zászlóról, hogy melyik őrs melyik nevet kapta — Nyék, Keszi, Tarján-e, vagy más? Kücsid, legjobb kémlőnk — szólt a keretmese — megjött a besenyő gyepűről. Rossz hirt hozott: a besenyők bókét kötöttek az észak felé lakó orosszal, és teljes hadi készenlétben állnak. A gyepjükön kettőzték a riadóállásokat, a látófákon kettős táborszem figyel, a lovak sörényét hadiszinüre föstötték. Másszóval, a béke dacára, a besenyő farkasok ugrásra készen állnak. Merre? Kire? — Ezt kellett a megyeri vitézeknek, kilenc fiú cserkész és négy leánycserkész Örsünknek felderíteni, miközben tizennégy különböző cserkósztudást igényelő akadályra bukkantak. Este hét óráig folyt a felderítés, az ádáz küzdelem az akadályokkal. A csendet csak egy-egy türelmetlen őrsvezető tulhangos intézkedése, a váltást jelző autóduda, no meg a nyíllal meglőtt "sebesült" velőtrázó orditása törte meg. Az akadályverseny "lezajlott". Ezután újra fg]sorakozott a t Cserkészparkot avattunk.
