Magyar Cserkész, 1964 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1964-04-01 / 4. szám

Kedves Lányok! Gabi levelére szeretnék ma válaszolni, de mivel felté­telezem, hogy nem ö az egyetlen, akinek fejében ilyen gon­dolatok merültek fel, hát levelem mindenkinek szól. Gabikám, leveled szemrehányó hangja nagyon megijesz - tett! Azt kérdezed, mi ütött belém, hogy mostanában egy­­re-másra áldozatról, lemondásról, sőt Uram bocsáss', önmeg­tagadásról beszélek, amikor az embernek igazán más dolgok­ról lenne kedve hallani, nyakunkon lévén a tavasz.Hát igen, állítólag itt a tavasz - de a tavaszon kivül más valaminek is itt az ideje: Anyák Napja közeleg. És ez hozta ki be­lőlem a gondolatokat, amelyeknek lényege az önmagunkról va­ló megfeledkezés. Gondolom, szoktatok néha odaülni édesanyátok mellé és hallgatni, amikor mesél a maga életéről, az ifjúságáról, a háborúról, a fiatalasszonyságáról, arról, hogy került kül­földre... De hallgattátok-e öt már figyelő szívvel? Más ám az, mint füllel hallgatni! Egész más dolgokat hall ki az ember a mondatok mögül: az életnek a lényegét! Akkor hall­ja meg, hogyan nőt a gondtalan, derűs évek szórakqzó, vidám kislánya a kötelességek tengeráoe, hogyan kényszerűtette rá az élet a nehézségek elviselésére, az önmaga háttérbe szo­rítására, a lemondásra, a folytonos áldozatra szüleiért, a férjéért, a gyermekeiért... Édesanyám mesélte nekem, hogy egyetemista korában na­gyon körülrajongott, nagyon vidám leányzó volt - és nagyon büszke is volt önmagára! Kollégiumban lakott és amikor egy­szer hazament, azt hivén, hogy egyedül van, hangosan füstöl­­gött egy elbizakodott gavallérjáról: "A buta! Azt hiszi, hogy 5 a világ közepe! Pedig a világ közepe ón vagyok!" Ö- rökre leszokott az ilyen kijelentésekről, amikor a másik, nyitott ajtóju, sötét szobából a már lefeküdt, de még nem alvó lányok harsány kacagása felelt. De az élet is megmutatta, hogy nem ő a világ közepe.E- löször a háború jött, a nélkülözések, a hideg pince, a víz­ért járás bombázásban, huslopás döglödő, vagy döglött lovak­ból, hogy idős szüleit el tudja látni... Aztán a gyors ha­­diesküvö, rohanás az oroszok elöl - Németországi lágerélet­­utolsó értékeinek feláldozása, hogy francia hadifogságból- 9 -

Next

/
Thumbnails
Contents