Magyar Cserkész, 1964 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1964-04-01 / 4. szám

LEVÉL EGY USA-BA KÖLTÖZÖTT TÁRSUNKHOZ

/folytatás/

A tábor "motorja": a hires-nevezetes "Attila"Örs. Fent balról jobbra: Demkó B.Andi, Sümegi Hona, K e s s e r ü Judit /parancsnok/, Meleg Judit, Theész Kuki. Lent: Földényi Zsuzsi, Kővágó Norma, Sébess Zsuzsi, Göndör Emma és Lányi Éva.

Azonban hamarosan elmúlt az esős idő is,és izgalommal készültünk a már esedékes kirándulásra. A szembelévő hegységre, a "Lajta" és "Rozália" felé indította táborparancsnokunk, Jurisics Miklós személyét jelképezve a törököt kereső vitézeket. A parancsot teljesítve,vers, dal,próza,illetve rajz formájában kellett beszámolni a láttákról. Ezekből aztán kiderült, hogy törökkel nem találkoztak a meleg és kopár sziklás hegytetőn, de élményekkel gazdagon és boldogan tértek haza.

Egy másik alkalommal akadályverseny, ill. portya keretében indultak a vitézek a "határnál" lévő Rákóczi fogadására. Persze, hogy ne is mondjam, már 5 órakor talpon volt a tábor. Őrsönként vonultunk el s a délelőttöt térképezéssel, megfigyeléssel, sebesültek hordozásával töltöttük el. Ez utóbbi azonban nem volt olyan egyszerű. Képzeld el, hogy a környék öszszes tehene meg bikája mind odacsoportosult és minket bámult. Olyan hülyén bámultak, hogy nem lehetett tudni, hogy ez most mi. Tiszta szeretet-e, vagy gyűlölet. Én ihkább az utóbbit hittem. Nem igen bizom az ilyen szeretetekben. Pláne,ha úgy bőgve, kimeresztett szemmel közeledik, vagy ahogy mész, úgy fordul utánadI

A letelepedési helyre érve, minden őrs a főzéshez kezdett. Öröm volt nézni az Ízlésesnél Ízlésesebb, sok-sok virággal feldíszített őrsi ebédlőket. Jól megebédeltünk és- 6 -