Magyar Cserkész, 1964 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1964-04-01 / 4. szám

Csede bá' és Dazsi bá'-éj­szakai vihar után tábori szemlét tartanak. - /lásd a be - számoló múlt havi részét/. Portyázó"vitézek"a "Lajta" és "Rozália" hegységek táján. felkészültünk a hadi­játékra. A harc na­gyon komoly volt a hegytetőn. Olyannyi­ra, hogy még menny­országot is kejelölt az első elesett vi­téz: ez egy nagy fa volt, melyre a "ha­lottak" felmászhattak. De előbb .Szent Pétertől kellett enge­délyt kérni, aki vizsgáló szemekkel mért le mindenkit, mielőtt kimondta volna a boldogító igent. Este, a fárasztó nap után újra leültünk a tűz köré. Most is, mint általában, az éjszaka hideg volt, a tiszta időben gyönyörű égbolt és csend mindenütt. Ez a körülmény mindig bensőségesebbé tette a tábortüzeinket. Sokszor, amint a sze­retet körével körülálltuk a tüzet, úgy éreztük, mintha a mi kis Magyarországunkat akartuk volna magunkhoz ölelni. Táborunk áo km.-re feküdt Argentina legnagyobb nyaraló városától: Mar del Plata-tól. Egy reggel hatalmas piros-bőr ülésekkel és kövér sofőrrel ellátott buszon elindultunk a vá­ros felderítésére. A délelőttöt tengeri fürdéssel töltöttük. A nap legmulatságosabb órája azonban az ebéd volt. A város központjában vendéglőbe tértünk, ahol mind az ötven lány szá­mára hosszú asztalt terítettek a terem kellős közepében. El­folyt. ló.old

Next

/
Thumbnails
Contents