Magyar Cserkész, 1964 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1964-03-01 / 3. szám

csábították. Távoli tájak, a Kaukázus bércei,Turkisztán sivataga, havas világok, furcsa népekkel vivható küzdelmek csalogatták. Átváltott orosz katonának.

Feje fölött suhant a nesztelen szárnyú idő, halántékán már ezüstösre fakult fekete haja, már az ötödik évtizedet taposta, de még mindig olthatatlanul szomjazott a harcra és egyre halasztgatta hazamenetelót. Úgy látta, nincs ami hazahuzza, hisz szülei elhaltak, maga maradt. S tán ezért,Németh Miklós hadnagy ur lassan-lassan Nikolaj Nemet ezredessé alakult át. Oroszul beszélt, oroszul gondolkodott immár és idegen szokások rabja lett.

Szibériában érte utói a magyar szabadságharc szele. Mikor a cár elrendelte az osztrák sereg segítségére a mozgósítást, minden lelki felindulás nélkül nyeregbe szállt. Eszébe sem jutott, hogy testvérei ellen indul, magyarságát teljesen levetkezte már.

Ezernyolcszáznegyvenkilenc augusztus 5-én, a nagyszebeni csata napján, kaptatott ezrede a vöröstoronyi szoroson Erdély élet-halál harcban vonagló földjére. Adáz.kucsmás lovasai zsákmányéhségükben megrohanták az első, utjukba eső kis falut. Részvétlenül, szivarozva nézte, mint dugnak csóvát a templom fedele alá, és hajtják el a szegény lakosság még megmaradt lovát, marháját. A pap kegyelemért rohant hozzá. Bosszúsan megrángatta a vállát és az esedezore ripakodott:- Ugyan, ne alázatoskodjék itt. Nem tehetek semmit. Ez a háború!- De ezredes ur - rimánkodott az öreg pap, - legyen szive! Hiszen érző ember ön is!

Szárazon felelt: folyt. 16.old.

folyt.5.old.

E*4 ll3«T, DANA LE PETIT VILLA« OS FÉLÍSVUASA,

■M WON -SQie ALÓ(tt

SoOS LADOMIKlATlOJ AUTItlCUlGWME.. .

DéciDé De cŰN- íandob au pen-DS NOS JOOCÄ,

SKIEft de* *ouí

L'INSTRUCTION!.'

SÁNDOR

PETŐFI

L'HÉROIQUE POÉTE HON6ROIS

SCEWABIO: WES PÚVAL DS6&IM J .LTÉRUiN

Életrajz jelent meg a francia lapok "Tintin" cimü rajztörténet sorozatában Petőfi Sándorról. A legfiatalabb francia "olvasóközönség" számára készült történet bevezető rajzát érdekességképpen itt közöljük. A beküldésért való köszönet Virágh Ferencet /Brüsszel/ illeti.-15-