Magyar Cserkész, 1964 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1964-03-01 / 3. szám

a kaput nyitó gyermekeknek már messziről kiáltják: "Későre keltetek, a disznók mind felszed - ték a tojást!" Vagy pedig azt rikójtsák:" Immár beharangoztak!".

Az öntözködni járó gyermekek minden háznál tisztességesen beköszöntenek, azt ajtó mellett megállnak, verset mondanak s aztán megkérdezik: "Szabad-e vizbe vetni?"

íme, példának, néhány húsvéti rigmus;

Vizbevető hétfő ma nekem úgy tetszik,

Látom az utcákon, hogy egymást öntözik. Kártyával nem öntöm, mert az nem tisztesség.

Ha kannával öntöm, úgy leszen ékesség.

Nekünk ügyes jól lesz, ha kannával öntsük.

Hogy a kicsinyeket, nagyon meg ne sértsük.

Öntök asszonyt, embert, kedves magzatjával. Várok piros tojást, igen de párjával.

Ha párját nem adják, el sem fogom venni,

Ha párjával adják, megfogom köszönni,- Búcsú szó: -Köszönöm szivemből kedves adományát.

Ha én nem adhatom szivem szerint mássát,

Adja g jó Isten magukra áldását.

Martonfalván Így köszöntenek:

Jó reggelt gazdasszony, jó reggelt te kis lány, Hozzád jöttem én most, husvét másodnapján. Azért, hogy megtuggyam, van e sok tojásod.

Mert, ha tojást nem adsz, e kannát jól látod! Meg van töltve vizzel s öntöm a nyakadba.

Mint ahogy a molnár felönt a garatra.

Ha pedig tojást adsz, még pedig párjával,

Én se öntelek le ezzel a kannával.- búcsúszóként pedig: -Én immár elmegyek, vigan maradjatok,

Az Isten áldása szálljon ti reátok.

Czofalván ezt a versikét mondják:

A húsvéti piros tojás jelzi a Krisztus halálát,

De azért,hogy feltámadott,adjunk neki szent hálát. Én is azért üdvözöllek,e szép tavasz reggelén,

Pár tojást,ha nem sajnálnál,szépen megköszönöm

/én.-8-