Magyar Cserkész, 1964 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1964-03-01 / 3. szám

HÚSVÉTHÉTFŐ

Háromszék megyÁjen, a sokszor öt hónapig is eltartó téli időjárás alatt minden ember sóvárgó sziwel várja a tavasz ébredését. A természet hosszú dermedtsége, a zordon tél kifárasztja a kedvet. Nagyon érthető, hogy a hosszabbodó nap, a melegebb napsugár, az itt-ott zöldelni kezdő fűszál mindmegannyi reménység. Mintha a természettel az ember is egészen uj életre kezdene. Éppen ekkorra esik Krisztus feltámadásának szent emlékezete, a húsvéti ünnep

Már hetekkel husvét előtt megkezdődik a tojások össze - gyűjtése, kiválogatja ki-ki megírásra a legszebb és legnagyobb példányokat.

Előszedegetik, tisztogatják az egész család "innapi gúnyáját" , a gyermekek pedig a felnőttektől és egymástól húsvéti rigmusokat tanulnak, várva-várják vizbevető hétfőjét, amikor szép Írott tojásokkal térnek majd haza.

A húsvéti tojások között, persze, piros a legtöbb s eredetileg csakis ilyeneket használtak; ez a nép kedves szine s leggyakoribb ruházaton és minden egyá> házi eszközön; aztán

meg a piros szin jelenti a szeretetet isi

Később tarkult a tojás szine s különféle ékességek és alakok is kerültek rá. Ezek az "Írott", a "himes" tojások.

A "gicát" /pld.fapálcikára erősített cipőzsinor vége/ olvasztott viaszba mártották és ezzel "Írták" a még fehér tojásokra a különféle diszitmónyeket. Utána börzsönyben áztatták vagy egy napig, majd ugyanabban a lá>en megfőzték; ez adta a piros szint. Miután a tojások langyosra kihűltek, a viaszhimzést ronggyal ledörzsöltók és igy a piros alapban megmaradt a fehér rajz, a diszitmény.

A tojás alapszíne tehát piros; szokott a sárga, fekete és barnás, ritkábbak a kék, lila, rózsaszín és zöld alapszínek. Néha a tojás egyik búbfele piros, a másik bubfele pedig fekete-6-