Magyar Cserkész, 1964 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1964-02-01 / 2. szám

X kei hoíóu sóiák

irta Mikszáth Kálmán

/n /

' A fehér kutya hajtani kezdett az erdőben

és csakhamar egy jókora nyalat hozott a fogai közt.- 14 -- No, ez derék kutya - mondta Pista - most már nem halunk meg éhen. Megsütjük anyulat és megesszük.- Mjon Isten jó napot,legény kék!

A diákok hátranéztek; egy pórruháha öltözött deli férfi állott előttük.- Mit kerestek itt, gyerekek?- A vacsoránkat sütjük.- Ahá, nyulpecsenye! Hol vettétek?

Letelepedtek egy fa alatt, tüzet raktak, nyársat faragtak és a lenyúzott tapsifüles piros húsa kis vártatvást vigan sercegett a nyárson.

Szemök mohó epedéssel kisérte a sütést, mig a kezök össze volt kulcsolva, mintha rimánkodnának: "Tiizecske, tüjzecske, süsd hamar a nyulacs|kát!" - amint hátulról rájuk köszönt egy erős mély hang:- Fogadj Isten, - nyájasan Pista.

felelte