Magyar Cserkész, 1964 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1964-02-01 / 2. szám

- A kutya fogta.- De remélem, nem magatok akarjátok megenni.

Laci elmosolyodott.- Bizony, az volt a mi szándékunk, mert ma egész nap nem ettünk.- Eszerint még egy napotok van hátra, mert én meg már két egész napja nem ettem.- Isten neki, akkor hát a harmadrész a kegyelmedé.- Nem úgy, fiaim, nem úgy! Hány évesek vagytok együttvéve?- .A bátyám másfél évvel idősebb nálamnál, én pedig a tizenkilencedikbe járok.- G-yerekség! Én kétszer annyi idős vagyok, tehát kétszer annyi húst kellene kapnom,mint nektek.- Igen, csakhogy a kutyának is enni kell.- Kutyának jó a csont is, - ha az igazat vesszük.- Ha az igazat vesszü, - jegyezte meg Pista,- akkor a kutyáé az egész nyúl, mert ő fogta.- Akkor ne vegyük az igazat, - felelte emez incselkedve, - hanem alkudjunk meg barátságosan. Nekem nem kell a nyulból osztályrész* hanem mindenitek ideadja a maga részének a felét.

A fiuk beleegyeztek. Az idegen letelepedett velük a tűzhöz s jóizün felfalatozták a nyúl földi maradványait. Közben megkérdezte: mi járatban

vannak?- Mi bizony a szerencsét keressük.- Hja, azt mindenki keresi, de kevesen találják meg. A szerencse mindenütt ott van, tehát sehol sincs állandóan. A szerencse gazfickó,gyermekeim, nem érdemes utána mászkálni, mert helyetekbe is eljön, ha neki úgy tetszik, s ha utána mentek, sem találjátok meg, ha neki úgy tetszik. Hanem azt látom, hogy jószivüek vagytok, azért hát engedjétek meg, hogy én is veletek utazzam.Az én nevem Rozsomák János. Majd meglássátok, hogy- 15 -