Magyar Cserkész, 1964 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1964-10-01 / 10. szám
33. Vizes vödör s alma benne, Szedd ki szájjal, kicsi Ürge! Ref. ■ Jk. Vizsga, próba, próba, vizsga, 3z volt ám a vékás sorsa. Ref. 35. De azért mi vigan voltunk, Tanultunk, de itt-ott lógtunk. Ref. 36. Kost haza megyünk és pihenünk, Hogy jövőre készen legyünk. Seje-haj! Seje-haj! Szegény ÜRGE meg ne halj. Vasárnap reggel a tábori misén, táborunkból a katolikusok közül majdnem mindenki megáldozott. Táborzárás után reggeliztünk, majd elindultunk hazafelé. Az autóban volt idő átgondolni, mennyire megváltoztatott mindnyájun - kát a tábor. Ötven fiúból erős és nagy család lett, ahol a szeretet uralkodott. Boldogságomba csak az a fájdalom vegyült, hogy el kellett válni cserkésztestvéreimtöl, akiket szivből megszerettem. N.L.A.! átélte: Farkas Csaba stj. és sokan mások. — Az alábbi szomorú levelet kaptuk: Kedves Barátom! Kérlek, ne vedd rossz néven hivatlan levelemet, de egy szomorú értesítést kaptam a tegnapi postával Sydney-böl, Ausztráliából: a 18 éves Göllner Péter, a 30.sz.Körösi Csornák egyik erőssége és v. őrsvezetője f.hó 7.-én gépkocsi baleset következtében elszenvedett sérüléseibe belehalt.. Pétert kicsi gyermekkorától kezdve jól ismertem. Kiváló cserkész, jó magyar, buzgó katolikus és rokonszenves, kedves, értelmes és csinos fiú volt s a kis lányismerősünk, aki halálhírét közölte, szó szerint ezt irta: " ... mindnyájunk bálványa volt..." Az egyetemen is kitűnt tanulmányi eredményei - vei, azt hiszem, gépészmérnöknek készült. Edesatyja, Göllner Andor a Sydney-i csapat Szervező Testületének hbsszu időn át volt elnöke s családjával együtt a Sydney-i magyar közösség közszeretetben álló és közmegbecsülésnek örvendő vezető tagja. Péter a Sydney-i Magyar Egyetemihallgatók Körében töltött be vezetőségi megbízást. A rockwood-i magyar temetőben helyezték örök nyugalomra cserkésztestvérünket s utolsó útjára szokatlanul nagyszámú gyászolóközönség kisérte f.hó 11.-én. Nyugodjék békében s adjon a végtelen irgalmu Mindenható részt Neki az örök boldogságból, gyászoló Szeretteinek pedig elegendő lelkieröt és kegyelmet a pótolhatatlan veszteség és csapás elviseléséhez. Ismételten kérlek, kedves Barátom, ne vedd zokon, hogy levelemmel alkalmatlankodtam, de úgy gondoltam, közleményem fontossága indokolja az Írást. Kérlek, közöljétek a gyászhirt a M.Cs. legközelebbi számában. - Karadok cserkészüdvözlettel : Jó munkát! Rozsos Miklós okl.vm., ő.cs. Philadelphia, 196h szeptember 16. IN MEMÓRIÁM +- 17 -
