Magyar Cserkész, 1964 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1964-01-01 / 1. szám

1

Be is esteledett, s a "Tulipán” őrs megrakta a tüzet, mely eleinte szinte félelmetes nagy lángokkal égett. A tábortűznél énekeltünk, verseket mondtunk, mókáztunk, mesélgettünk és gondolatban messze Magyarországon jártunk. Úgy láttuk, hogy kedves szüléink isT-és nem csak mi — jól érezték magukat.

Befejezésül elénekeltük a tábortűzi zárónótát, utána a zászlóhoz vonultunk, és a magyar himnusz eléneklésével bezártuk ezt a szép délutánt. Énekelve, jókedvűen indultunk haza.

Márton Vera, 35.1.cs.cs.

Caracas

Szerk.megj.: Vera, köszönjük beszámolódat. A Tiédet,Marta, melyet az októberi "villámtáborról" irtai - s amely valamivel hosszabb volt - helyszűke miatt már nem közölhetünk le. Kár, mert Te is jól Írsz. A jövőben feltétlenül küldjétek fényképeket vagy jólsikerült rajzokat beszámolóitokkal, mert igy mindenki még nagyobb érdeklődéssel fogja olvasni Írásaitokat - nem csak Caracas-ban!

... — - ▼ I

Szeke-íu t^rro"txa.S

folyt.5.old.

ke. De a költőnél is nagyobb volt Sik Sándorban emberi együttérzése. Szerető szivü, megértő testvére volt mindenkinek.

Tanult, müveit ember volt; egyetemi tanár, lapszerkesztő, de jelleme, szelídsége, erkölcsi fölénye, merjük mondani, életszentsége volt az, ami ellenségeit is lefegyverezte. Temetéséhez nem volt fogható Budapesten az utolsó tizenöt évben. Három-négyezerre becsülték a gyászoló tömeget, amely minden hívás nélkül váratlanul megjelent koporsója körül a farkasréti temetőben. Az emberek úgy érezték, egy egész korszakot tettek sírba vele.ti De mi cserkészek keresztények vagyunk és jól tudjuk, hogy 0 csak hazament. Az Istenhez,aki küldötte és akinek küldetését olyan hűségesen teljesítette. Most Istennél van. Békében. Szeretetben.

Dr. Bátori József-13-