Magyar Cserkész, 1963 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1963-03-01 / 3. szám
:V-. ~ AtPESI^FÉNY— (lW)- Ifjúsági elbeszélés - Irta: Weiser Ferenc S.J.- Nem, mondtam határozottan, szinte ordítva. Én kényszerltsem Helmát, hogy Mollt a háládba kerítse, édes testvéredet használnád fel errel Te, hisz akkor a legaljasabb ember vagy a világon.... Te Sátán! A vér az arcomba szökött. Szörnyű borzalommal néztem Bemert, hogy süllyedhetett le ennyire. Végigcikázott az agyamon: a szörnyű istenkáromlás, a sok szentségtörő szentáldozás. Bemer gúnyosan nevetett. Türtőztesd magad, kérlek! Ne rögtönözz itt színpadot, már régebben észrevettem, hogy nem számíthatok rád egészen. Rendben van. Rutmeier majd kitanítja Helmát, te mégse tetted volna olyan brutálisan. mint ő. De azt az egyet mondom, hogy az egészről hallgass,mint a sir. mert hacsak egy kukkot is beszélsz, akkor én is elkezdek beszélni! És tudod, hogy mit és kinek?! Elnémultam, mereven néztem a padiét és tehetetlen dühömben kezem ökölbe szorult. Bemer mosolyogva vette kalapját és felöltőjét:- Gyere, kisérj ki, szüleidnek nem kell tudniok, hogy olyan jél válunk el egymástél. Atkisértem a lakásunkon. Elegánsan és udvariasan búcsúzott el édesanyámtól, mint ezt máskor is tette. Kint a folyosón kezet nyújtott:- Szervusz! Ajkamba haraptam és szénáikul megfordultam. Ekkor megragadta a karomat:- Megállj! Olyan könnyen nem intézel el engem! Csak azt akarom tudni, fogsz-e hallgatni. Ha nem sikerül Mollal az ügyem, akkor szüléidhez jövök, és egyet-mást elmesélek nekik! Bizonyítékok vannak a kezemben! Istenem, mit is tehettem volna?! Rákvörös lettem, nagyokat nyeltem, majd megfulladtam.- Hallgatok! - mondtam végre, de mi ketten végeztünk egymással!- Nagyon jél van! - nevetett csendesen. - Van szerencsém, doktor ur! - és ezzel tovább ment. Kétségbeejtő helyzetben mentem vissza szobánkba. Hogy anyám- 19 -
