Magyar Cserkész, 1963 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1963-03-01 / 3. szám
tekintetét elkerüljem, ki az ebédlőben volt, azért a hálótermen mentem keresztül. Itt Ötté ült eryik barátjával, amint beléptem, egymásra néztek és mindketten elpirultak.- Mit csináltok itt? - kérdeztem gyanakodva.- Titkokat 1 - mondta Ottó türelmetlenül. Keserűen felnevettem, mik a ti titkaitok - gondoltam - az enyémhez képest. A szalonon keresztül a szobámba mentem és eldültem az ágyon. Mit kezdjek? Elmondjak-e mindent Heininek? igy biztosan megmenteném, de - de akkor Bemer is jön szüléimhez és elmond mindent, amit rólam tud! Istenem, nem! Nem soha - sohase szabad ezt szüleimnek megtudniok...soha...soha...! Most láttam, hogy a sátán ravasszá tette Bemert! Neki bizonyítékok voltak a kezében: leveleim. Írások... de nekem semmi, ami mentségemre szolgálna. Ha mondanék is rá valamit, azt nem tudnám bizonyítani és ő egyszerűen letagadná!... Ez az éjtszaka volt a legborzalmasabb, amit valaha átéltem,Ideoda forgolódtam ágyamban, halántékom égett. At-átnéztem Heini felé, aki gyanútlanul ment a nagy veszély elé. Összekuporodtam a gyötrő gondolatok alatt} sírtam, Imádkoztam, dühöngtem Bemer miatt. Láttam a veszélyt, de nem segíthettem. Azt hittem, téboly szállja meg agyamat reggelig... Csak jóval éjfél után szunnyadtam el. Rövid,nyugtalan volt ez az álom. Másnap ágyban maradtam, mert szörnyen fájt a fejem. Nem kellet hazudnom, mert igaz volt. Csak délben keltem fel. Délután Heinivel elmentem tornára. TJjra beszédes volt és vig, mint régen. Szeme tisztán és nyíltan ragyogott. Mégis valami belső izgalmat árult el, de ez nem az utolsó napok zavart Izgatottsága volt, hanem valami ünnepélyes, szilárd elhatározás következménye. Már a fele utón voltunk, amikor hirtelen megállt és rám nézett»-Frici! mindent tudok, ami tegnap közted és Berner között lejátszódott . Elsápadtam, forgott a világ körülöttem. Hirtelen megfogott:- Léjpr nyugodt, Frici - el tudom gondolni, mit kellett klállnod, de most mar rendben van minden. Gyere csak, most leszámolunk Bernerrelj már előre örülök! Tovább mentünk.- Helni, az Isten szerelmére, mondd, mit tudsz voltaképen? Papirt vett elő tárcájából:- Ottó és barátja, mielőtt ti bejöttetek volna, az ágy alá bújtak, hogy megijesszenek benneteket. Gondolhatod, milyen hatást tett ez rájuk! Ottó mindent leirt emlékezetből, amit csak hallott. íme, itt van, és átadott egy lapot. A félelemtől és meglepetéstől elnémultam. Heini megfogta a karomat:- Köszönöm, Frici, hogy tegnap kidobtad azt az Embert! Hogy miért kellett hallgatnod, azt is tudom, de azért nem kell pirulnod.- 20 -
