Magyar Cserkész, 1963 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1963-03-01 / 3. szám

annyira odavolt, hogy a tövesi tanyára igyekezve menés közben elaludt. Arra ébredt, hogy egy ökör szusszantott a képibe. Hej, de megijedt akkor...

Azóta már a halál is az arcába fújt egyszer - másszor, de félelem mindig haloványabb a szivében.

A hadnagy telepszik melléje és beszédbe kezd:- Urasan vacsorázol, hékás!- Urasan, de nem urasat! - mosolyog vissza a legényke. Egy facsonkon ült ugyanis, a kenyerét meg a dobra tette. Nem volt ilyen asztala még Klapka Györgynek sem.- Dobolni azt jól tudsz komám, hát trombitálni volna-e kedved?- kérdi a tiszt.- Megfujnám én azt úgy, hogy mindjárt kiegyenesednék a görbeségeí - hosködik vidáman.Ezen aztán jót nevetnek mind a ketten.

Elcsöndesül végre a tábor, csak a madarak fii— työrésznek tovább.

Dobpergés. Jóska úgy ugrik talpra,mintha földrengés dobta volna föl a nyoszolyáját. Itt csak egyedül <5 verhet riadót. Ha más teszi,csak ellenség lehet.Mintha távolról szélt volna. De különös! Vagy csak álom az egész?...

Tiszta éberséggel nózdegél széjjel. A szive dobogva ver.Fehéren ömlik a holdfény az erdőre.

...Csrrr...

Ni csak! Madárka száll a dobjára. Persze, persze, az este rajta felejtette a morzsát.

...Tramm, traram... berreg a feszes kutyabőr í Ez tűnt tehát riadónak.Hogy lakmározik a kis haszontalan!

De mintha seppegés hallatszanék a sűrűből.Gondolta: meggyőződikj ki az. Ahogy lépdel botorkálva, reccsen az ág, aztán riadt futás...

Az őrség elaludt. Úgy látszik, kémek közelítették meg a honvédeket. Szólni kell a hadnagy urnák..

Néhány perc múlva megperdül a dob. Riadó!!!

Még szürkület előtt talpon a magyar sereg. Ott lopakszanak már a Királverdő szélén Előre!

Olyan ütközet támad, hogy messzi földre elhangzik a kardok csengése,lovak dübörgése.Mire feljön a nap nem lehet császárit látni semerre. Vagy ha lehet, akkor is csak holtan.- 6 -folyt.17.old.