Magyar Cserkész, 1963 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1963-03-01 / 3. szám

Égető Jóska holtfáradtan ült a vacsorához. Az isaszegi erdőben voltak éppen. Körülötte a tisztáson a honvédek beszélgettek csöndesen. Az egyik nagy fa alatt meg csoportba verődve vitatkoztak valamin.- Rossz a töltény! - hangzik a panasz.- No majd megnézzük! - lép oda az egyik tiszt. - Gyújtsuk csak meg a puskaport.

Hiába,csak nem vet lobot a lövedék lelke.Persze,hogy nem,hiszen homok.Csöndes mérgelődéssel veszik tudomásul a csalást és köpik a markukat, hogy majd kipótolják karddal,szuronnyal,ha arra kerül a sor.

Jóska kicsit mélázva figyeli az egészet. Neki nincs puskája,nem is izgatja hát nagyon a dolog.Az ő tiszte a dobolás.Fiatal még,nincs tizennégy éves. Mint árva gyerek kéredzkedett a hovédek köze. Megszánták, befogadták.

Most fáradt nagyon. De hiszen kisbéres korában is el volt már néhányszor ilyen halálosan fáradva. Egyszer például egy késő nyári éjjelen már- 5 -