Magyar Cserkész, 1963 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1963-02-01 / 2. szám

(13)

— Ifjúsági elbeszélés - Irtás Weiser Ferenc S.J.

VI.

Május elején volt az első avatás a kongregációban. Ki hitte volna, hogy a szerény vállalkozás ilyen terebélyes^fává fejlődik. 62-én léptek be a kongregációba! 38 alsós és 21* felsős.- A kis kongregáció Ottót prefektusnak választotta.

Heini elvitt engem is az avatásra. Az egész ünnepély alatt az innsbrucki havasokon éreztem magam. Ott álltak a fiuk tiszta homlokkal, csillogó szemmel a tisztaság Királynéjának a zászlaja alatt. Nem mertem volna pondolni, hogy a gimnáziumban ennyi bátor és gerinces fiú van.

Én is fiatal voltam, de lélekben már öreg. Amint ott láttam a hatvankettőt, azonban úgy éreztem, a havasi erő sugárzik felém hatvankét szívből.

Amint ott térdeltek az oltár előtt és elmondták keresetlen szavakkal a fogadalom szövegét: hogy hűek lesznek hitükhöz, és a tisztaságos Szűz védelme alatt Krisztus országáért akarnak küzdeni, valamennyiünket elöntötte az érzés, hogy nagyon szent óra ez, amely döntő kihatású mindegyikre, aki itt fogadalmat tesz.

Bernerre és a DIKISZ-re gondoltam,,képesek lennének-e a korán megüszkösödött szivükkel ilyen Ígéretre. Es gondoltak-e arra, hogy szenynyes tervük vize megtörik ezeken a sziklákon?

A kisebbek közül Ottó lépett először az oltárhoz j valósággal égett az arca. Határozott‘hangon mondta el a fogadalmat, aztán odalépett a zászlóhoz, hogy köszöntse. Láttam, hogy szeme a lelkesedéstől és meghatódottságtól könnyess- Ez a zászló? melyet magamnak választottam, ezt el nem hagyom} ezt Ígértem az oltárnál Istennek.

Heini nem is sejtettej milyen nehéz órákat éltem át miatta a következő hetekben. Egyre láttam, hogy küszködik Helma miatt. Kedvesen, csalogatva tört be ez a lány életébe, a kis aranykulccsal megnyitotta Heini szivét, mely az első kis gyenge érintésre felpattant. Es mire mindez Heinl előtt is tudatossá vált, a kis tolakodó már nevetve állt az elfoglalt várban.

Velem szemben is nagyon zárkózott lett. Nem várt meg előadás után, epyedul ment haza, egyedül ment sétálni a városba. Ha magános sétái után hazatért, nagyon élénk és jókedvű volt, mégis volt valami izgatottság egész viselkedésében, melyet elrejteni nem tudott.

Május közepén egy este azt mondta nekem, hogy elmegy a Centrál-Mozlba.- Mit adnak? - kérdeztem.- Valami háborús filmet; a l>+-ik hadosztályt, vagy ehhez hasonlót. Nem valami különös darab, de egyszer én is szeretnék újra moziba menni.- Veled menjek?