Magyar Cserkész, 1963 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1963-02-01 / 2. szám

- Kel Neked úgyis van még tanulnivalód holnapra, és egyedül szeretnék menni.- Jó, menj, - de szörnyű ryanu támadt bennem. Vájjon Helma nem Kurt megbízásából keríti hálójába Heinit? Mit is akar ma este Reini? Nem bírtam türtőztetni magamat. Alig lépett ki Heini, fogtam felöltőmet és kalapomat, aztán utána mentem. A lépcsőházon végignézve láttam, hogy már a kapun kivül von, hatalmas ugrásokkal rohantam le. A kapu előtt rögtön elkeveredtem a Járókelők között. Jól körülnéztem és' éppen azt láttam, hogy a Börze-utcán befordul. A kalapot Jól szemembe húztam és nem nagy távolságra mögötte mentem.

Ahol az utca a nagy körútra torkollik, megállt, körülnézett, az - tán hirtelen balra intett és tovább sietett. Odarohantam és óvatosan figyeltem a sarkon ... 20 lépéssel előttem állt meg Bemerek autója, Heini beszállt. Visszaléptem, hogy észre ne vegyenek, a szivem őrülten kezdett verni. Ken messze tőlem egy taxi állt. Odarohantam, menjen az autó után, amelyik ott a balsaroknál éppen most indul!

Egy-két pillanat és mi is befordultunk. Lassítani kellett, mert alig két méterrel előttünk vágtatott el Bernerék autója. Ez az, mondtam a soffőrnek. Hallgatagon intett és fordított a kormányon. Rövid távolsággal egymás között rohant végig a nagykörúton a két autó.

Nagy vargabetűt leírva Jutottunk vissza a IX.Kerületbe. Soffőröm ugyancsak értette a mesterségét. A hosszú egyenes részeken jól lemaradt, de a fordulóknál mindig beérte őket és két méterrel mögöttük haladt.

Nem figyeltem, merre megyünk, hanem mereven néztem az előttünk rohanó kocsit, melyben Felni iilt. - Nagyon meglepődtem, amikot mindkét kocsi megállt. Hol vagyunk? Kinéztem az ablakon; hatalmas világitó reklám izzott előttünk: Centrál-Mozi.

Már útközben eloltottam a lámpát s igy mindent nyugodtan megfigyelhettem. Bernerék soff'rje kiugrott és felnyitotta az ajtót. Nevetve szállt ki Helma, utána Heini. Röviden mondtak valamit a soffőrnek és eltűntek a jegyváltó pénztárnál. A soffőr bezárta az ajtót és zajtalanul tovasuhant az autó.

Kérdő tekintettel nézett hátra a soffőröm, intettem, álljon meg. Kiszálltam és kifizettem a soffőrt.

Nagyon megnyugodtam, hogy Heini valóban a Centrál-Mozgóba ment, tehát nem hazudott nekem! Megnéztem a máj. 17-i műsort: Téli éjtszaka az Északi Jeges-tengeren. Fenséges felvételek. A l't-ik hadosztály, éjtszakai támadás a nagy háborúban, megrázó képek a hősiességről és halálfélelemről. - Nekem már csak az a szokásom. Chaplin-vigjáték.

Bemenjek-e? ez túl merésznek tetszett, föltétlenül meglátnának. Ezért a legközelebbi villamossal hazamentem. Félóra se telt el, hogy elhagytam a szobánkat, s most újra leültem könyveim mellé, melyek

nyitva maradtak...- Légy szives, hagyd abba, már harmadszor kezded a Radeczky- indulót. UJJaiddal taktust ütsz hozzá és a levegőbe bámulsz. Ezt nevezed tanulásnak?- Hagyj békében, semmi kedvem sincs a tanuláshoz! - Ottó hozzám

jött:- Mondd csak, mi fekszi meg a májadat, Frici? - vontatottan még hozzátette: Talán a Peini?

Meglepődve néztem fel:- Hogyan jutott Heini az eszedbe?- Olyan különös a viselkedése az utóbbi időben, nem vettél rajta semmit észre? Nem olyan vigkedélyii és a múlt éjtszaka sirt, te nem hallottad? - és halk zokogást utánzott.

Most már mindent tudtam: szegény Heini, a legdrágább kincséért küzdött. A heryek kicsi, imbolygó fénye viharba került. Még mocsokta3anul égett, de hatalmas árnyak borultak rá. Vadul, küszködve védekezett Felni.- 21 -T