Magyar Cserkész, 1963 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1963-02-01 / 2. szám

Julius 26.-án, késő délután éppen vizen voltunk és egy hatalmas utasszállitó hajó hullámait vártuk, amikor a tőlünk pár száz méterre lévő

strand felől segélykiálltásokat hallottunk. A Duna közepén egy férfi kiabált segítségért. Egyszerre fordult meg mindkét csónakunk a segélykérő felé, majd hatalmas evezőcsapásokkal majdnem egyszerre értünk a fuldokló emberhez akit beemeltünk egyik csónakunkba. Mint utólag kiderült, nem tudott úszni és gyermek gumiövvel ment a hullámok elé, miközben a görcs összehúzta mindkét lábát.- Másnap már az egész környék beszélte, hogy a magyar cserkészek életet mentettek.

Minden este a Duna partján lobbant fel tábortüzünk lángja. Amikor nótáink felcsendültek, arra gondoltunk, hogy bárcsak a Duna magával vinne Magyarországra az énekszót és otthon is hallhatnák. Tábortüzeinken több Ízben voltak vendégeink, akiket, bár nyelvünket nem értették, mégis magunkkal ragadtunk és igy igaz barátai lettek a magyar

cserkészetnek.

Julius 31«-én kora reggel táborbontás. Amikor már mindent összecsomagoltunk és a csónakokban elhelyeztünk, ütolsó imára sorakoztunk fel a táborhelyen. Ima után felhangzott táboti jelszavunk:ÜDV A DUNÁNAKl Hamarosan lebarnult, tábori élményekben gazdag magyar cserkészekkel megrakodva sietett két csónak Bécs felé le a Dunán.

A táborhelyen csak a táboki kereszt maradt állva, melyre magyar és német szöveggel egy táblát helyeztünk el:

"Hiszek Magyarország feltámadásában!

I.Ausztriai magyar vizicserkésztábor 1962"- Józsi bá -folyt.10.old.

Egyfzóval Vera mókusai szedték össze a sok elhányt makkot-mogyorót..- ügy látszik, mégsincs minden rendben minálunk. Yagy legalább is nem mindig.

Aztán piros ceruzával ezt Írom a szigorú hirdetés alá: Vera! - az otthon szép kitakarításáért jelentkezz jutalomért nálam:

Vazul atya.- 19 -