Magyar Cserkész, 1963 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1963-02-01 / 2. szám

tÜDV A DUNÁNAK!’

Valóra vált az ausztriai magyar cserkészek álma; megalakult a vizicserkész raj. Egyelőre két örsi ladikkal, tizenné|y fővel tartottuk meg első vizicserkész kiképző táborunkat Aggsbachban, a Duna mellett. A tábor tiz napig tartott, majd két napi "lecsurgás" következett a Duna 120 kilométeres szakaszán Aggsbachtól Becsig.

1Q62 julius 21.-én kora reggel lázas izgalommal gyülekeztünk, majd elindultunk gyorsvonattal táborhelyünk felé. Izgalmunkat legjobban az fokozta, hogy a csónakokat még nem is láttuk, mivel azokat egy hajóépítő mester kiszitette Aggsbachban és csak megérkezésünkkor, a mi kívánságaink szerint szándékozta befejezni. Izgalmunkat csillapította a szép Duna menti táj melyben két órás utunk alatt bőt ven gyönyörködhettünk. Mivel vonatunk majdnem egész idő alatt a Duna mentén futott, már útközben megkezdődött a kiképzés. Sodrásokra, örvényekre,zátonyokra, bólyákra hívtam fel a fiuk figyelmét, mivel a tábor befejezése után hazatérésünk csónakkal történik és a vizen éber szemmel^mindenre ügyelni kell.

Megérkezésünk után mindjárt a táborépitéshez fogtunk s rövid idő után már álltak a sátrak. Konyhánk felől vigan szállt a füst a magasba és vidám énektől-jókedvtől volt hangos a jó öreg Duna partja. Mivel a nap bőven ontotta sugaráit és a fiiak bizony jól megizzadtak a munkába, rövid pihenő után fürdés következett. Boldogan futottak a Duna felé, de amikor már bokáig álltak a vízben, furcsa zajt hallottam. Mint kiderült, a fogaiktól jött ez a furcsa zörej. A fiuk meg is állapították, hogy jégszekrényben melegebb van, mint az itteni Dunának hullámai között. No de a vizicserkész előtt a hideg viz nem akadály és némi meggondolás után a fiiak egymásután vetették magukat a vizbe.- 16 -