Magyar Cserkész, 1963 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1963-02-01 / 2. szám

Közben a csónakok végleges elkészítését megbeszéltük és késő délután az első ladikot megkaptuk. Az üzemtol táborhelyünkig nekünk kellett felvinni (a Duna folyásával szemben) a csónakokat. Meghatottan tettük vizre az első ladikot. A fiuk elhelyezkedtek az evezőknél, én a kormány lapátnál., majd felhangzott a régen hallott jelszó: ”Tóóóóld el a farát!” A csónakot el is toltuk a kikötőtalptól és a meglepetés részemre most következett. A lapátok, mint a szélmalom vitorlái jártak,egyik fent, másik lent. az egyik levegőt húzott, a másik rákot fogott(mélyre merült a lapát a csónak mellett). Ekkor derült ki, hogy bizony az evezésben nem igen jártassak a fiuk. Dicséretükre legyen mondva, hogy bár megizzadtak, de feleveztek a táborhelyig. Reszeg ember egyenesen járhat első csónakutünkhöz képest! No de minden kezdet nehéz, és pár nap múlva, főleg mikor mind két ladikkal folyt a kiképzés, már úgy eveztek, mintha több éves gyakorlatuk lett volna.

A tábor zászlóárbócát olyan helyre állitot - tűk, hogy az országút, a vonat és a Duna felöl messziről látszott. Ennek eredményeként sokan megtekintették táborunkat,köztük több magyar testvérünk is, akik már régebben itt kint élnek.Nem egynek könnyes lett a szeme,amikor újra a címeres magyar zászlót láthatta.

Egyik déí» előtt egy kajak kötött ki a táborunk mellett melyből egy férfi és egy hölgy- 17 -