Magyar Cserkész, 1963 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1963-10-01 / 10. szám

ILI KÉT LEVELE

Luzern, 1962 október 15.

Édes Tulipánoki

Luzerriben 451 magyar van. Ez a négyszázötvenegyedik én vagyok. Képzeljétek el, hogy itt még soha nem volt magyar ünnepély. Egy sei Magyar mise van havonta egyszer; máshol nem találkoznak a magyarok. Elhatároztam, hogy karácsonyi ünnepélyt rendezekI Mit szóltok hozzá? Ez lesz az első ünnepély amit ezek a magyarok emigrációban végigélnek. De már is izgulok, össze fogom-e tudni hozni? Találok-e segítséget? szereplőket? közönséget? De meg fogom próbálni. Legfeljebb nem sikerül - ebbe nem fogok belehalni, ugye édes Tulipánok? Mi edzettek vagyunk! De mindenesetre izguljatok velem - már ez is segítséget fog jelenteni.

Először is küldjétek villámgyorsan egy Betlehemesjátékot, egy bölcsöskét, hogy legyen anyagom s mikor már összetoboroztam a tagokat, legyen mit elkezdhetünk tanulni. Jaj de izgulok, mindenkit milliószor csókolok: egy vállalkozószellemű Tulipán.

Luzern, 1963 január 6.

Édes Tulipánok!

Köszönöm szépen a magnószallagot! Édesek vagytok! Nem is lehettem boldogabb, mint amikor Veletek együtt beszélgethettem a magnóba! Egész este mást sem csináltam, mint ültem és hallgattalak Benneteket. Olyan megható volt, amikor a postás egy olyan csomaggal állitott be amelybe Ti voltatok! Pont Karácsonyra kaptalak meg Benneteket s ez nagyon jó volt, mert egyedül voltam, illetve lettem volna az ünnepek alatt. De most hadd meséljem el nektek az ünnepélyt.

Rám sok küzködés, szenvedés és fáradság után végre elérkezett a nagy nap: az ünnepély napja. Előtte, bárom héten keresztül szakadó hóban, térdigérö pocsolyában, lélekzetmegállitó hidegben minden áldott este próbálni mentem a gyerekekhez. Mondhatom,ritka nap volt, mikor hajnali 1-2 óránál korábban értem haza. Borzasztóan izgultam és minden-12-