Magyar Cserkész, 1963 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1963-10-01 / 10. szám

cserkész, regös és magyar szellemet, ami csak hozzáillett»beleadtam ebbe a karácsonyi kis ünnepélybe. Az itteni magyar kolónia nincs ilyen közösségi megmozdulásokhoz megszokva és mondhatom, elég nehéz volt úgy összeszedni őket, hogy egyáltalán valamit is csinálhassak. De egy héttel az ünnepély elött már a magyar misén is teljesen ismeretlen emberek jöttek hozzám és kérdezték, hogy: "Maga a braziliai cserkészleány aki nekünk karácsonyi ünnepélyt fog csinálni?" - Erre ón a szokásos szerénységemmel csak annyit mondtam, hogy: - "Eh".

Repültek a meghivók jobbra-balra, sok érdeklődés mindenüttl A gyerekekkel igen sok bajom volt, mert alig beszéltek magyarul s a szavak felét nem értették. Életükben nem is szerepeltek még. így én féltem a legjobban. A Főtiszte - lendö ur segítségével ismerkedtem meg a gyerekekkel s kezdődhettek a próbák. Eleinte rémesen ment, de aztán sikerült megszerettetni magam velük és igy mindent megcsináltak amit az "Ili néni" mondott, A próbák is lezajlottak s minden gyereknek gondoskodtam jelmezről külön- külön, összegyűltünk az édesanyákkal, stb.,stb. Végre megjött a várva-várt nap. Már 2 órakor a teremben voltam, hogy kidiszitsem. Fel is diszitettem fenyőgallyakkal, kis betlehemmel, virágokkal, gyertyákkal s már gyülekezett is a közönség. Jönnek, jönnek egyre többen. Már zsúfolt a terem...nincs több szék! Jön még ember! Könyörgöm, nincs több hely! Egymás hegyén-hátán az emberek s mindenki helyet keres. A gyerekek közben:"Ili néni nincs itt a bajuszom! Ili néni, nem fogjuk mégegyszer elpróbálni? Ilii néni, eltépödött a szárnyam!" Rohanok ide, rohanok oda: székkel, gyüszüvel, cérnával. Hol a gyüszüt rakom az emberek alá, hol széket varrók az angyalok hátára, hol azt felelem, hogy mindjárt lesz hely, árra a kérdésre, hogy ón vagyok-e az Ili néni, hol pedig,igy válaszolok, amikor hely után érdeklődnek, hogy "Igen, én vagyok" Ezen mindenki nevet s én csak végzem tovább a teendő - két, miközben büszkén figyelem, hogy milyen nyugodt vagyok s milyen szépen csinálok mindent.

Végre megkezdhetjük az ünnepélyt a zsúfolásig megtelt teremben. Eloltjuk a villanyokat s csak a karácsonyfa, a kis betlehem s még néhány gyertya világit.

Elhangzik a "Mennyből az angyal...", a "Pásztorok, pásztorok...", imádkozunk, majd Huszár bácsi elmondja beszédét. Erwin atya köszönti a közönséget, miközben én ki akarok rohanni, mert érzem, hogy-13-