Magyar Cserkész, 1963 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1963-05-01 / 5. szám
Azt már nem hiszem! Népi mesejáték Szereplők: Mesélő Két főember Kérők Király Szegény legény. A kérők száma tetszésszerinti. Királyfikat egy magasabb? hercegeket alacsonyabb koronával különböztetjük meg. A grófok, bárok sapkájuk mellé oldalt egy-egy tollat tűznek. Ezek mindnyájan úgy tartják balkezüket, mintha az oldalukon kard ló|na. Tót legények hosszú papirsüveget tesznek a fejükre, a cigánylegenyek pedig rossz, szakadt kalapot. 4 legény lehet sapkában vagy kalapban. A király fején korona, mig a két főember tollas sapkát visel. Királynak és két főembernek is "kardja" van. Mikor a Mesélő előlép, üres a játéktér. Középre áll. Azt az érzetet kell kelteni, mintha csak egy mesét akarna elmondani. Mesélő: Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, még azon is túl, ahol a kis kurtafarku disznó túr, tulonnan túl, innenen innen, egy igen-igen gazdag király. Egyszer ez a király elgondolta, hogy férjhez adja a lányát. Hanem azt is elgondolta, hogy ő nem adja a lányát valamiféle nyim-nyám emberhez, akárki fia legyen, akár királyfi, akár herceg, akár báró, akár más. Annak adja majd, aki olyat tud neki mondani, amit ő el nem hisz. - Az majd aztán ember lesz a talpán. Ki is hirdette az egész országban. No, lett erre nagy bucsujárás a palotában, hercegek, grófok, bárók egymásnak adták a kilincset. Még cigánylegény isakadt, meg hosszú süvegü tót, de eleven királyfi is. - Annyian voltak, mint csillag az égen, mint fűszál a réten, de bizony egy se tudott olyat mondani, amit a király el ne hitt volna. (1) (A kérők csoportja most hátrál befelé a szinre. Az elbucsuzás jeléül hajlonganak, majd megfordulnak és lógómmal ellenkező irányban, mint jöttek, kimennek a játéktérről. A király pedig, mintha a kapuig kisérné őket, két főemberével néhány lépést tesz utánuk. A Mesélő csak akkor mondja tovább, mikor már a kérők eltűntek. Az elvonulás alatt a Mesélő is oldalt all és ott folytatja a mesét.) Eltakarodtak hát szégyenszemre. Már úgy volt, hogy hiába volt minden, mikor egyszeresek megjött ám egy szegény legény. Vette az utat egyenesen a királyhoz. Ment volna hozzá, mikor két főember elébe állt. (2) Legény: (Ezalatt jön. Két főember most állítja meg.) 1. főember: Hová, atyafi, hová? Legény: Egyenest a király ur szine elé! 2. főember: Aztán mi járatban? Legény; Szerencsét próbálni. Király: Engedjétek csak be, hadd nézzek a szeme közé. (3)-11-
