Magyar Cserkész, 1963 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1963-05-01 / 5. szám
2.főembert (Utat nyit a legénynek, majd a király háta mögé lépked). legényt (A király elé lép, bátran és jő hangosan köszön.) Jónapot adjon Isten, király uram! Királyt Adjon Isten neked is, fiami Hát mi járatban vagy? Legényt Én bizony házasodni akarok, király uram! (>+) Királyt Jól van, fiam, dehát aztán mire vinnéd az asszonyt? (5) Legényt Tudja az Isten. Majd csak eltartanám valahogy... Az apámnak van egy háza, meg egy kis földje is. Királyt Elhiszem, fiami Dehát aztán hányán vagytok arra? Legényt Kilencen! Aztán én vagyok a legkisebb. Királyt Elhiszem, fiami Dehát aztán abból akarod eltartani? Legényt Van ám még három ökrünk, meg egy tehenünk is. Királyt Azt is elhiszem. legényt (Élénk fordulattal). Aztán a minapában annyi tőzeg gyűlt az udvarunkon, hogy már nem is fértünk tőle. Királyt (Kis gondolkozás után.) Én azt is elhiszem. Legényt Egyszer azt mondja apámt Fiaim! Hordjátok ki azt a dudvát arra a kis földre, hátha használ neki valamit. Királyt Elhiszem. Legényt Mink aztán hordtuk a trágyát két kocsival három hétig. Királyt Elhiszem. Legényt (Élénken.) De nem a mi földrünkre hordtuk, hanem a szomszéd földjére. Királyt Elhiszem, hogyne hinném. Legényt Erre hazamentem, megmondtam az apámnak. Királyt Azt is elhiszem. Legényt Akkor aztán kimentünk négyen, megfogtuk a szomszéd földjének a négy sarkát, aztán a dudvát a mi földünkre borítottuk. Királyt Elhiszem. Legényt Aztán a mi földünket teleszórtuk fűmaggal. Királyt Elhiszem. Legényt (Újabb fordulatot ad a beszédnek.) De nőtt is raj•12-
