Magyar Cserkész, 1962 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1962-09-01 / 9. szám

(8)- Ifjúsági elbeszélés a vörös Bécs életéből. - Irta: Weiser Ferenc S.J.

Csak nőst ismerte meg. Ni, hát ez a Koll Kelni. Letett e a szerszámot,ki. - tényébe megtörölte kezét Is üdvözölt minket. Körülfogtuk és ő sorra elmagyarázta mesterségét. Egy csőmé faragott szobrot mutatott, melyet ép a múlt héten készített. Pásztorok, királyok, tevehajcsárok, lovak, tehenek, szamarak, birkák voltak ott nagy számmal. A művészi faragványokat még olajjal remekül kifestette.

Mindjárt meg is mutatta, hogyan faragja ki egy pásztor fejét. Amikor a tüskéből lassan kialakult az emberfej, a szemek, fül, orr és bajusz, Ötté nem tudta elfojtani lelkesedését:- A csudáját! most végre én is tudom, mi a művészet.

Egészen dühös lett, amikor ezért kinevettük. Távozásunk előtt a művész nagy könyvet tett elénk, és megkért, hogy látogatásunk en]ékére Írjuk be a nevünket, Hálás kézszoritással búcsúztunk el. A küszöbön felcsatoltuk a sínket, megindultunk a lejtőn.

Heini a nap felé fordult.- Bővé megyünk? - kérdeztem.- A siugratőhöz.- Hurrá, kiáltott Rudi, ez lesz ám jó mulatság!

Nem tudtam még pontosan, mi lesz ebből, csak sejtettem, a hery lejtőjén mentünk az erdő mellett. Néhány perc múlva a fák között világos vágéstos értünk. Fent a magasból csúszós lejtő ereszkedett egyenletesen egy szakadék fel ; ez volt a medratzi ugrósánc.- Maradjatok itt! - szelt Heini - és p pálya szélére mutatott. Ottó is felfogta a helyzetet, Heini után indult felfelé, aztán megszólalt:- Te is itt akarsz leereszkedni?- Nem ereszkedni, hanem lerohanok és a sáncon átugrom.

Ottó marasztalni próbálta. Nagyon félt.- Ne tedd, Heini! nort ha itt leugrasz, összetöröd a cvrü'i '-.t.Heini felnevetett:- ITo, nem olyan veszélyes ez, sokkal nehezei’rek H'Zr.zik, :*tt ‘Igen a

valósé-ban, mindjárt meglátjátok. Elrántotta karját és Rudival félj®' b ment. Utána nézünk, amint a fák között felkapaszkodott. - Pál ne ess ?-V bar- *• '.’.lot

Rudi, neki kellett mérnie az ugró-távolságokat.

Amint Felni felért a tetőre, felénk intett, nyugodtan f-V- ■ zijét,

még egyszer intett és aztán eltűnt a hajlásben.- I1! -