Magyar Cserkész, 1962 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1962-09-01 / 9. szám

Egy kissé megborzongtam, amikor az eshetőségekre gondoltam. Ottó izgalmá*. Mereven néztünk arra a pontra amelyen Heininek fel kellett tűnnie. Néhány másodpercig álltunk igy.

Hirtelen villámgyorsan, mintha csak a földből nőtt volna ki, meglelent a magasban. Mereven kinyújtott karokkal állt. Merész Ívben röpült a domb fölött. Egy pillanatig úgy látszott, mintha a levegőben lógna, de aztán őrült Íróimban

Ottó rémületében felorditott és megragadta a karomat..

Most újra talajt értek a sik, csattanva vágódtak neki a kemény hónak. Heini minden erejével előrehajolt és nagy iramaal száguldott tovább a lejtőn. Merész kanyarral hirtelen megállt.

Felülről Rudi lekiáltott» - harmincötS

Ottó sápadtan, megdermedve állt. Én is éreztem, mint fut végig a hideg a hátamon.Heinin a legcsekélyebb félelem se látszott. Megelégedetten nézte és méregette az ugró-távol - ságoli. Szeme ragyogott az örömtől, egész teste megnyúlt, melle kitágult a nagyszerű teljesítmény öntudatától. Frissen, erőt sugározva állt előttünk.

Bárcsak láthattak volna ezt az ugrást osztálytársaink? ez volt első gondolatom, meg is mondtam neki.

Tiltakozó kézmozdulatot tett»- Akkor nem is ugrottam volna..

Hazafelé alig beszéltem, a nagyszerű élmény egészen lefoglalt.Gondolataim minduntalóin vissza-vissza tértek ra. Helni kétségen felül a legfinomabb és legmerészebb fiú volt osztályunkban. Bátor volt minden téren} - nemcsak a hitért és tisztaságáért folytatott küzdelemben.

Ismét az elhessegetett kérdés merült fel agyamban» honnan ez az üdeség és bátorság? Honnan e nyílt, derült kedély? Nem tehetnék-e én is szert ilyesmire? - Ehhez ugyan nincs szükségem misére és gyónásra, de e hegyi lakók jelleme kell, szükségem van a bátorságukra, a kemény akóiratukra! Saját utaimat kfell járnom, hűségesen, minden letérés nélkül és tekintet nélkül arra, hogy mit

tesznek és mondanak mások...

Otthon a néni levelet adott át, amely délután érkezett nevemre. Géppel volt megcímezve s igy nem tudtam meg az Írásból, hogy ki irta. Egyideig gondolkoztam, aztán felbontottam. Az aláírás Bemeré volt. Valami rossz érzés fogott el.

Kedves Frici!

Nagysietve Írok neked néhány sort? Mindenekelőtt minden jót az uj évben! Hogy érzed magad a "szent Tirolban"? Mindenesetre te is lelkesedel a hegyekért, a falvakért és a lakosságért* szokásokért, hazai rögért, s hasonló hülyeségért. Ismerem az egész fajtáját! A te szépséges unokabátyád, az az édeskés Heini, egész leikével csüng ezeken. Remélem, erőt merített a hazai levegőből, mert az uj évben nem lesz valami könnyű dolga! Magunkhoz kell kaparintanunk! Nagyszerű terveim vannak!

Ember, vigyázz magadra, nehogy te is kelepcébe kerülj és lobogó zászlókkal a szenteltvizesek táborába evezz! Mert tudod, az ilyesmi, mint a ragály, úgy ragad az emberre. Lélekben már látlak térdeiden csúszkálva, rózsafüzérrel a kezedben.. Micsoda fényes eset, mi?

De félre a tréfával! Amit még mondani akarok, az az^ hogy az öcskösödet a mi szellemünkben befolyásold! Vakációban adódik erre bőven alkalom. Nagy-