Magyar Cserkész, 1962 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1962-09-01 / 9. szám
T~T ' Egy szép szeptemberi reggelen a levegő telve volt. lengén úszó, finom pókhálószálakkal. Az egyik fonál fennakadt egy magas fa tetején s az apró légi utas, egy kis pék, átlépett fehér hajócskájaból a lomb szilárdabb talajára.Azonnal uj fonalat bocsájtott ki magából, végit hozzáerősitette a fa csúcsához s azután a hosszú száron leereszkedett egészen a fa tövéig. Ott terebélyes bozótra akadt s rögtön munkába is kezdett* hálót kezdett szőni, a hosszú szálhoz, amelyen lejött,hozzákötötte a háló felsó csücskét, a többi sarkát pedig a bokor ágaihoz erősitette. Nagyszerű háló lett a munka eredménye, kitünően ment vele a légyforás. liánén pár nap múlva nem tartotta elég nagynak a hálót és kezdte minden irányban napyoboltani. Hála a felfelé vezető erős szálnak, ez is Jól sikerült. Mikor az őszi hajnalok harmatgyöngyei elborították a nagy hálót, olyan volt az, mintha gyönggyel átszőtt fátyol csillogna a bágyadt napsugárban. A pók is büszke volt müvére. Napról-napra jobban hizott. Pocakot eresztett. Talán már el sem hitte volna, mily rongyosan, kiéhezve érkezett ősz elején a fának tetejére. Egy reggel aztán nagyon rossz kedvvel ébredt fel.Amugy is ködös idő volt, légynek se hire, se hamva - mltcsináljon ilyen szörnyen unalmas napon? "Legalább egy kiskörutat teszek a bálóban - gondolta végre........Megnézem, nincs-e valahol javítani való rajta?" Végig is vizsgált minden fonalat, hogy jól van-e megerősítve. Hibát ugyan sehol sem talált, de kiállhatatlan rossz kedve azért egyre fokozódott. Amint igv járkált duzzogva, hát a háló legfelső csücskén egyszercsak egy hosszú fonálra akadt, amelyről nem tudta megállapítani, hogy miféle fonál az. A többiről mindről tudta* ez ide megy, ennek a letört ágnak végéhez; amaz oda, a tövihez. A pók ismert minden ágacskát s fonalat* de hogy ez az egy szál mit keres itt? S mér hozzá egész érthetetlenül felfelé megy, egyszerűen föl a levegőbe 1 Mi lehet ez? a pók felágaskodott hátsó lábára és sok szemével fölfelé tekintgetett. Hiábaj Ennek a szálnak nincs végei Akárhogy nézi, c? a szál a felhőkbe nyúlik! Minél tovább erőlködött a pók a rejtély megoldásán, annál dühösebb lett. Hogy mirevaló az a fölfelé futó fonál? Persze az örökös légylakmározásban már rég elfelejtette, hogy egy szeptemberi napon ő maga is ezen a fonálon szállott le. Arra ser emlékezett már, hogy mily hasznára volt ez a szál, mikor a hálóját fonta -'-a megnagyitóttá. Mindezt rég elfelejtette. Csak annyit látott,hogy itt fölfelé megy egy haszontalan, célnélküli fonál, amely a puszta levegőben lóg.- El ed! - kiáltotta végre egészen negdühödve s egyetlen harapással tetté szelte a onalst. A háló abban a pillanatban összeomlott... és amikor a pók magához tért, bénultam -tőt a földön a tüskebokor alján s a gyöngyös, ezüstös, művészi háló roncsa mi r i ■'Íves rongyfoszlány csavarodott köréje. Koldus csavargóvá szegényedett n. '’'ií'ós napon, egyetlen szempillantás alatt m^gsamnisült minden munkája, MF.1T TK: ESTETTE MEG A FÖLFELÉ VEZETŐ FONAL FASZNAT.Édez '".••! Az ember lelkét is összeköti egy fölfelé vezető fonál az Istennel. Kz a fonál a vallás. Aki .f■.vágja ezt a fonalat, bolyongóvá szegényedik a ködös föl<’i életbeniakl gondos? •. ápolja, tiszta földi életének támaszát s örök boldogságának biztosi bókát KJ: meg benne..- Tóth Tihamér püspök -- 7 -
