Magyar Cserkész, 1962 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1962-09-01 / 9. szám

Szürke, esős ég alatt gyülekez­tünk indulásra egy júliusi szombat délután a stockholmi St.Erik dómtemp­lom kertiében. Mintha az őszre em­lékeztető hűvös északi szél is azt súgta volna: "el innen dél felé, oda, hol ragyogó. éltető napfény pótolja mindazt amit itt Északon a hosszú,mos­toha tél mindenkitől megtagad!" máris indul velünk a vonat a Como tó partján fekvő Colieo-ba. Hatalmas zá­porban kezdődik utunk, már már azt hisszük, hogy üldöz az északon dúló rossz idő, de mire elérjük a tavat,ki­süt a nap és immár élvezhetjük az o­­lasz éphajlat langyos szellőjét, ég és tó kékjét, a pálmákkal tarkított vi­­rágpompát. Hamarosan együtt vagyunk, s vé­gignézve a hátizsákok mögött felsora - kozó csapaton, örömmel állapítjuk meg, hogy él a cserkészet csodálatos vonzó­ereje, mely képes egy hivójellel ösz­­szetoborozni Svédországból, Dániából, Ausztriából, Svájcból Is Olaszország­ból egy táborra való magyar cserkészt. Táborparancsnokunk, Zimmermann Józsi bá’utasítására felszállunk a vo­natra. Indulunk! A búcsúzó szülők velünk együtt éneklik a cserkészindu­lót s kendőiket lobogtatva kisérik az egyre gyorsuló vonatot. Két nap alatt vagy féltucatnyi or­szágon robogunk keresztül. Nem ifi­gyeljük ám azokat, akik repülőgépen közlekedve átugorjék a természet finom átmeneteit s nem látják a különbséget egyes népek építkezési és egyéb szoká­sai között. Nem élik át a határokon, hogy miként tér át a vonat társalgási nyelve az egyikből a másikba és hogyan emelkedik a dán és német sikvidék fes­tői középhegységeken át a svájci havas melyeket sajnos éjnek ide­­meg velünk a vonat. Milano hatalmas pályaudvarán Né­meth Lucius atya fogad bennünket, aki táborunkban a lelkész! teendőket látja majd el Szőke János atyával együtt. Az ő fáradságos munkájának eredménye volt a táborhely megszerzése és a sok gya­korlati részletkérdés letárgyalása is. Alig van időzik körülnézni a világváro­si forgalomban, mert átszállás után csúcsokig, _1én mászott Táborunkat az olasz cserkészszö - vétség parkjában, enyhén lejtő tisztá­son verjük fel, ahonnan gyönyörű kilá­tás nyílik a tóra és a túlsó parton vé­gighúzódó havas hegyláncra. Kitörő örömmel üdvözöljük Szőke atyát aki már napokkal ezelőtt ideér­kezett mint szálláscsináló és aki ezen hivatásához nagyon is méltóan pompás ebéddel vár bennünket. A tábor teljes kiépítése egy he­tet vesz igénybe. Középen, a tisztás felső végén a parancsnoki és tiszti sátrak, tőlük jobbra az erdő szélét kö­vetve helyezkednek el a Róka,Farkas és Oroszlán örsök sátrai. Egy - kettőre áll az árbóc is, majd megépül a konyha és az árnyas fák alatt meghúzódó étke­ző. A hét végére pedig készen áll a táborkapu,kerítéssel. A kapun, mely­nek teljes magassága 6 méter, kerek táblán nemzeti színeinkre mint alapra elhelyezett cserkészliliöm és a csapat védőszentjének, Szent László királynak képe látható. Feljebb egy BIK jelvény hirdeti, hogy a táborban három BIK csapatbeli cserkész ünnepli a csapat fennállásának 50 éves évfordulóját. A tábor bal oldalán helyezkednek el három sátorban a hét közben, Gyár - mati László bá vezetése alatt érkezett svájci magyar cserkészek. Létszámunk igy már 35 fő. Az idősebb, több tá­bort megjárt fiuk már az első napokban folyt. 13.old.- 8 -Tábor a Lagodi Como partján.

Next

/
Thumbnails
Contents