Magyar Cserkész, 1962 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1962-09-01 / 9. szám

ra melyeket előadtunk^ a népi Játékok­ra, melyeket Játszottunk, vagy a tá­bortüzekre melyeken egy-egy falusi e - seményt, lakodalmat. Szent Iván éji tűzgyújtást elevenítettünk meg, nem tudnám megmondani mi volt a legszebb.. Kétségtelenül egyik legnagyobb élmé­nyünk az volt, hogy a tűz körül ülhet­tünk. mint tiz különbőzé cserkészcsa­pat tagjai, leányok és fiuk. két or­szágbél. - Eleinte kissé idegenek Is voltunk egymásnak (de soha egymáshoz ) és mindenki mint a kis sündiszné behú­zódva figyelte a másikat és várta a fejleményeket, de aztán folyt a tábor, a közös nótázas, tánc, Játék. éjjeli őrség s a Jég olvadni kezdett. Itt­­ott már együtt tanultak, ettek az "ar­gentinok" és a "brazilok", mert közben rájöttek, hogy végeredményben mind magyaroki Amint zászlófelvonáskor o együtt lendült 90 kéz tisztelgésre,úgy dobbant együtt mind a 20 buenosi ma­gyar és 70 brazíliai magyar szív egy érzéssel az árbócon felkuszó háromszi­­nü lobogó felé. Elérkezett az utolsó nap, a ret­tegett próbáztatás napja ami aztán nem is volt olyan "rémes" (ugye?). "Miért táncolunk népitáncot a cserkészetben?" -"Elemezz egy Juhász Qyula verset." - "írj le egy székely házat." - " Sorold fel a pentaton népdal Jellegzetessége­it." - repkedtek a kérdések. - "Jard el a kalocsai fércelőt" - "A palóc ka­­rikázőt." - "A menyecsketánc 3;lépését arra hogy, Hipp,hopp,hopp". - "Mikor Járnak háromkirályozni?" - "Hogyan öl­töznek fel a regősénekesek?".... Utol­só szombat este a Parság késő éjjelig, illetve kora hajnalig betűzte az Írás­beliket a fogcsikorgató hidegben s hol szóló csürdöngölőt jártak, hol a tüzet élesztgették s öt pokrócba burkolózva, keserű, de határozottan langyos teát kortyolgattak élvezettel. Közben ilyen feleleteken derültek - kérdés fara - gásbólí "Milyen motívumok díszítik a pásztorbotot?" - felelett - "A penta­ton sor." - vagy1* "Kik járnak böl­­csőskézni?" - "Csecsemők)" a vagy:"Mik díszítik a régi temetőket?" - "VirágoK - Közben a titkárság összeadta a pon­tokat s megtudtuk a végső eredményeket, a titokban izguló csapatparancsnokok pedig megnyugodva hallhatták.hogy majd­nem mindenki átment s most mar nyugod­tan vitatkozhattak tovább szorosan a kemence körül arról, hogy miben is egy­forma és miben különbözik a brazillal magyar cserkészet és az argentin. Há­romnegyedötkor azt latolgatták,hogy ta­lán mar nem is érdemes lefeküdni hisz egy óra múlva van az ébresztő! De az­tán a hideg csak a pár fokkal melegebb hálózsákba kergette őket is. Utolsó vasárnap az ütem erős volt, táborbontás, csomagolás, Mise, Isten­­tisztelet, a táborra készített népmű­vészeti tárgyak kiállítása s végül e­a tábortól ezzel bucsuztunm is,de civilben még pár napig együtt lehet­tünk. Buenosi leánycserkész testvé­reinknek most Sao Paulo-t mutogattuk, mig a fiuk tovább "dedo-ztak"(ujJaztak) Rio-ba. Végső búcsúnk Julius 17.-én volt a repülőtéren ahol nem sok szem maradt szárazon mikor Andi, Kati,Judit, Ilonka, Emma, Éva, Zsuzsi, Kelly,Anikó, Kuki, Vera, Norma, Piri és Puding ki­indultak a repülőgépük felél "Elindul­tam szép Hazámbul...",énekeltük szomo­rúan. A "Kis kacsa..." válaszként már csak a távolból jött, a repülőgép lép­csőiről... Argentínában elő cserkésztestvér­eink hazamentek ugyan, de lélekben e­­gyütt maradtunk továbbra is és tudjuk, hogy ez a búcsú nem volt végleges,mert mostantól kezdve még sokat táborozunk együtt - ugye? Talán már Jövő nyáron Az Argentin - Brazil határon, valahol a Rio Grande do Sul banv A viszontlátásig I Délamerikai "Regös "labor Söo"Paulo (362 Brazília béd után a nagy bemutatő a közben ér­kezett vendégek, szülők számára. Ezen mégegyszer viglgéltühk egy esztendőt magyar falun mindazzal amit a táborban tanultunk. Az év ősszel kezdődött, a legények besorozásával "Sej besoroztak, sej besoroztak..." és az argentin fiuk Toborzásával. A riői csapatok Háry Já­nos jelenete következett ami bizonyí­totta. hogy a katonaélet nem csupa ke­serűség. Az argentin^leányok egy vá­sári napot mutattak be s §zzel el is érkeztünk Karácsonyhoz. Égő gyertyák­kal és csengettyűkkel vonultak be a Bölesőskézők, láncos botjaikat csör­getve "becsiszegtek-csoszogtak" a re­gősök. Aztán kitavaszodott. Virágva­sárnapot jelzett a leányok "ZöldágJá­rása". A szép idő a legényeket is ki­csalta a falu végére s furulyaszőra el­járták legényes táncukat. Közben be­köszöntött a nyár - nyárvég s felhang­zott az aratők éneketer "Elvégeztük, elvégeztük az aratást, az aratást...."

Next

/
Thumbnails
Contents