Magyar Cserkész, 1962 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1962-04-01 / 4. szám

többször beszélt önről. De remélem most már gyakrabban meg fog látogatni min­ket 1- Ha a doktoráé megengedi! - mondottam udvarias meghajlással.- No de természetes Frigyes ur, nagyon is örülök, ha Kurtnak ilyen derék barátai vannak, akik megértik őt és példájukkal kicsit sarkalják is.- De nem akarom magukat tovább zavarni. Kurt azt mondta, hogy együtt akarnak tanulni. Nehéz a mai diákságnak, túlsókat követelnek az iskolában.- Lili, - szólt ki az ajtón, - vigyen Kurt szobájába három uzsonnát. Elköszöntünk és Kurt szobájába mentünk. Hatalmas teremben találtam maga­mat; tele volt drága szőnyegekkel és értékes sötétszinü bútorokkal. Nem is szoba volt, hanem egy valóságos szalon. Rutmeier már várt itt ránk. Kurt egy karosszékbe vetette magát, keresztbe rakta lábait és ezüst ci­garettatárcájából megkinált bennünket.- Képzeld a mama megsajnált bennünket, hogy annyit kell tanulnunk! Haha­­ha, még mindig helyes kis bubijának tart! No, de nekem mindegy, minél keve­sebbet tudnak az öregek, annál jobb. Hanyag eleganciával dőlt hátra és fújta a kék füstöt, majd hirtelen fe­lém fordult:- Hát hogy is állunk Mollal?- Minden a régi - válaszoltam.- Átkozott... - morogta. - A hittantanulás balul ütött ki. Hát ezt előre tudhattuk volna. Ilyesmivel nem fogjuk a fickót magunknak megnyerni. Más ol­dalról kell kezdeni. Van egy tervem: egyszer ki kell gyóntatnod Eger, hogy voltaképpen mit is tud. Bizonyéra még egészen süldő. Kicsit kiváncsivá is te­­hetnéd, csak úgy mellesleg, azután majd teljes alapossággal kioktatjuk. Biz­tos bekapja a horgot. Ezen a téren senki sem védekezik. Okosan kell őt majd a kezünkbe kaparintani, nem mindent egyszerre. Először csak felvilágositjuk, ha azután tüzet fogott, a többi magától jöní Most lépett be a cseléd az uzsonnával. Köszönt, majd letette a tálcát és megteritett. Újra köszönt és kiment. Jelenlétében Berner természetesen másra terelte a szót; miután kiment, - újra Heinire tért vissza, és elmondta tervét. Elhatároztuk, hogy a következő napokban bizalmas beszélgetésben mindent megtudok. Ez nem is látszott valami veszélyesnek, azért bele is egyeztem. Nagyszerű kalandnak Ígérkezett. Bucsuzásnál a lépcsőn Berner húgával, Helmával találkoztam:- Szervusz, Eger! - szőlitott meg a gókedélyü, tizenötéves lány. Régóta ismertük egymást, a reálgimnázium 5. osztályába járt.- Szervusz, Helma! - mondottam, és kezetfogtunk.- Szép tőled, hogy egyszer felénk is nézel. Majd elmesélem Elzának! -ne­vetett huncutul. Elza az ideálom volt.- Te buta liba! - torkolta le őt Kiirt. - Azt hiszed, nekünk más dolgunk sincs, mint egész nap utánatok szaladgálni. Persze, ez kellene nektek, ti be­képzelt hájfejüekl- Ugyan ne képmutatóskodj, - mondotta hetykén, - te magad is egész nap a Schober Elli után rohangászol. Azt hiszed nem tudom?- Te csúf varangy! - morogta Kurt. Helma vigyorogva szaladt fel a lépcsőn és felülről barátságosan intege­tett.- Valóságos boszorkány ez a Helma - mondottam.- Oh, mit! - legyintett egyet megvetőleg Berner, - még egész kislány!- Hála Istennek! - gondoltam magamban. + + +-15-

Next

/
Thumbnails
Contents