Magyar Cserkész, 1962 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1962-04-01 / 4. szám
Három nap múlva nagyszerű alkalom kínálkozott szerepem eljátszására: épí;n kettecskén ültünk szobánkban. Heini most kapott levelet otthonról, amelyben azt írták, hogy testvérkéje született. Ötödik gyermek volt a csöppség a családban. Most épp két húga és két öccse volt. Hagy örömmel mutatta nekem a levelet.-Borzasztó kiváncsi vagyok, hogyan néz ki a csöppség, és még azt sem Írták meg, hogy mi a nevel Ilyet elfelejteni! Én is elolvastam a levelet. Gratuláltam az uj öcsikéhez.- Te Heini, - kérdeztem: - Tudtad te előre, hogy testvéred fog születni?- Természetesen! Mielőtt eljöttem, édesanyám megmondta nekem. Tehát nem is látszott egészen tudatlannak.- Mondd csak, - faggattam tovább, - hogyan is gondolkozol te ilyen dolgücról, mint házasság, stb. ... Hagy szemeket meresztett rém:- Hogyan gondolod ezt?- Istenem, - válaszoltam - ha az ember már nem gyermek, akkor ilyen d )lgok után érdeklődik. Mindig többet akar tudni, mint te azt jól tudod! Heini kicsit elpirult, elmerülve nézett maga elé... Végül hirtelen rám nszett ragyogó szemével:- Frici, tudódj volt idő, amikor nem ismertem ki magam. Tavaly azután m:gkérdeztem hittanaromat. Ő azután röviden megmagyarázta, milyen bölcsen rendezte be Isten az életet. Ez azután számomra elég volt, több tudást nem is kivinek. Ha minden fiú úgy tudná, mint én, nem beszélnének olyan arcpiritó ma- 1 icságokat. A leghangosabbak a mi osztályunkban nem is tudják mi is a dolog lényege. Szerelemről beszélnek és fogalmuk sincs a nagy és szent, igazi nemes szerelemről. Amit ők szerelem alatt értenek, az vagy gyerekesség, vagy diszniság. Csak azt az egyet mondom neked, ha valamelyikük azzal jönne, hogy felit JLágositson, olyan pofont kap, hogy három napig nyomja az ágyat. Amikor később lefeküdtünk, még sokáig nem tudtam elaludni. Uj világ e- 15tt álltam, most történt először, hogy valakivel tiszta, nemes módon beszélgottem ezekről a dolgokról. Minden tudásomat eddig a sárból és mocsokból mer Ltettem. Mélyen undorodtam Bernertől és tervétől. Mennyivel messze felette állott Hoini... És én legyek a Judás?... Homlokom is forró lett a szégyenpirtól. Amikor éjféltájban végül is elszunnyadtam, már kész volt az elhatározásom; a kisértő próbáljon maga szerencsét. Rám aztán többé ne számítson! Addig halogattam az értesítést, mig Bemer maga nem jött elő vele. Ez néhány nappal később történt. Az egyik tizpercben félrehúzott és megkérdezte :- Hogy állunk Mollal?- Kitünően, - feleltem mosolyogva. Meglepetve bámult rám.- Hogy-hogy, mit csináltál?- Semmit sem csináltam, de neki már nem kell felvilágosítás. Mindent t ud. Berner mereven nézett a földre.- Lehetetlen! Ennyire képmutató lett volna! Ezt sohasem mertem volna róla feltételezni!- Mit nem mertél róla feltételezni? - kérdeztem szárazon és gúnyosan.- Hét éppen ezt! - csodálkozva rázta a fejét. - Hihetetlen! De most már legalább meséld el az egészet, mi mindent élt már át!- Nincs sok mondanivalóm. Semmit sem élt át. Egy pap mondta el neki az
