Magyar Cserkész, 1962 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1962-04-01 / 4. szám
Heini rátámadt Rutmeierre. Megfogta. A DIKISZ vezetője először találta agát egyedül szemközt ellenfelével. Vadul csapkodva védte magát. Karmolt, haapott, vadul vagdalkozott, közben meg-megfordult, a hátát mutatta. Heini nem ngedett. Lassan, mélyeket lélegezve vaskarokkal szorította magához Rutmeiert. áhegve nyomta le, és egy erőteljes rántás - Rutmeier elvesztette az egyensuyát és felbukott. Heini esés közben is átkarolta, és együtt esett el vele. - Igyideig csak hemperegtek, majd Heini hirtelen felkelt, és amikor Rutmeier is el akart kelni, újra leteperte, két pofont dott neki és a földre nyomta. Néhány pilanatig csak a kettő lihegése hallatszott, eini erősen nyomta Rutmeiert a padlóhoz, ig teljesen össze nem roppant az ellenállása . Mindkét válla a padlón volt már. A kommunista. Schauer lassan, hangosan zámolt: egy... kettő... három... Heini győzött. Vastaps vetett véget az zgalmas jelenetnek.- Bravó, Moll! - Pompás! - Derék fickó agyi Heini elengedte ellenfelét és két léést tett hátrafelé. Keze és ajka véres VoLt, .omlokán verejtékeseppek gyöngyöztek. Gill s Hötzl leporolták a ruháját. Rutmeier nem ■érzett, de látszott rajta, hogy eleget ka'Ott. Nehezen tápászkodott fel, arca égett . dühtől és gyűlölettől. Heini hozzálépett és a kezét nyújtotta: - Ha békén hagysz ezután - monotta szerényen, de határozottan.- Te disznó..., te disznó... - sziszegte Rutmeier. Ez az utolsó volt Heini legnagyobb győzelme.- Pfuj Rutmeier, a disznó te vagy - szólt oda Schauer. És "bravó Moll", larsogott az egész osztály. Csengettek. Heini gyorsan lemosta magát a mosdónál, a vért letörölte a isebkendőjével és nagyot lélegezve ment a helyére. Ettől kezdve Heinit nem nézték többet "uj fiúnak". Egészen az osztály, ioz tartozott. A hittantanulásról senki sem beszélt többet. Heini és három társa újra szabad volt, és megvolt a joguk, hogy katolikusokként éljenek. Mert, ahogyan i vörösök mondták, úgy tett most az egész osztály: "A vallás magánügy!" Es szentül békében hagyták a feketéket. III. Bemer Kurt a DIKISZ és Heini küzdelmében óvatosan a háttérben maradt. iz nagyon is ravasz dolog volt tőle, mert most még mindig kiléphetett a porondra, hogy Heinit megdolgozza. Egy héttel a verekedés után Rutmeiert meg engem egy közös "konferencikzásra" hivott meg a lakásukra. Először voltam Berneréknél. A töröksáncok rillanegyedében volt a bankigazgató pompás villája. Kurt az ablakból meglá;ott, és elém jött az előszobába. Blazi^t udvariassággal lesegitette a kábáimat, felvezetett a szalonba, és ott bemutatott édesanyjának:- Mama, a barátom, Eger Frigyes. hr. Bemerné mosolyogva nyújtotta felém a kezét, amelyen csak úgy ragyogtak a gyémántgyűrűk.- Milyen kedves, hogy Kürtőmet meglátogatja, - mondta nyájasan. - Már •14-