Magyar Cserkész, 1962 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1962-04-01 / 4. szám

(*)- Ifjúsági elbeszélés a vörös Bécs életéből. - Irta: Weiser Ferenc S.J.

Szentáldozási napon templomba menet Rutmeier csokoládét osztott szét, amit nyiltan befaltak. Közben gúnyosan mondták, kár, hogy azok a csuhások ne*

csokoládéból csinálják az ostyát.

Ez már sok volt Heininek.- Ti gyáva majmok, - mondta - valóban nagy hőstett tőletek, ha áldozás e lőtt csokoládét zabáitok. Ti csak a hittanjegy kedvéért mentek templombal Sokkal jellemesebbek a vörösök, akik becsületből távolmaradnakl

Rutmeier semmit sem szólt, de a templomban embereivel szorosan Heini mellé ült, és egész mise alatt a legrondább vicceket mondták. Heini egészen a füléig pirult. Utána valamenyien megáldoztak. Én is gyakori áldozó voltam akkor. ..

Heini belül bosszankodva emésztődött, mikor ezeket látta, de ugyanakkor izzó harag és kétségbeesett düh támadt szivében. Csak kis alkalom kellett s', hoz, hogy a magába fojtott méreg kitörjön. Látszott, hogy nem sokáig tudja magát Heini türtőztetni.

Igazam volt! Három hétig tartott már a háborúskodás, amikor október 22.-én elérkezett a döntő csata, amelyet sohasem fogok elfelejteni.

A 11 órai tizpercben Rutmeier a katedrára ment, körülötte voltak cinkosai. Cédula volt a kezében, amelyről valami litánia-félét olvasott. Az égés; a lorettói letenye kicsúfolása volt. Duhaj felkiáltással és harsogó nevetéssel kisértek minden könyörgést. Néhányan szinte magukból kikelve ordították:' Könyörögj érettünk! - Az osztály legnagyobb része a padokban ült, mint semleges szemlélő.

Heini a könyve fölé hajolt, és semmivel sem látszott törődni. De egy szemtelenül alávaló hasonlatnál felugrott, néhány lépéssel a katedránál termett. Félrelökte a körülállókat.- El innen! - A szoros kör engedett, jobbra-balra röpültek a fiuk...Felindulva, vérbenforgó szemekkel állt Rutmeier mellett. Arca a haragtól falfehér volt. Halotti csend lett az osztályban.- Kutya, most már elég volt, ez a tied, - és két szédületes pofont kapót Rutmeier.

Heini villámgyorsan megfordult és azt mondotta Rutmeier cinkosainak:- Ti gyáva ripőkök, tizen egy ellen: hadd bánjak el vele egyedül!- Fogjátok le! - lihegte Rutmeier.

Ekkor váratlan esemény történt; a DIKISZ-t kivéve a többiek mind Heini pártját fogták.- Igaza van, - orditotta az egyik vörös - gyávák, hagyjátok egyedül Rut meierrel! - Mindenki kiugrott a pádból és körülvette a két birkózót.

Amikor Rutmeier látta, hogy komolyra fordult a helyzet, néhány határozatlan lépéssel előbbre jött. Közbeléptek a semlegesek, hogy megakadályozzák a DIKISZ beavatkozását.