Magyar Cserkész, 1962 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1962-03-01 / 3. szám

MIKES

*

I

Egyedül hallgatom tenger mormolását, Tenger habja felett futó szél zúgását, Egyedül, egyedül A bujdosók közül,

Nagy Törökországban;

Hacsak itt nem lebeg sírjában nyugovó Rákóczi nagy lelke, az eget csapkodó Tenger haragjában.

(folytatás az előző lapról)

Úgy tudja, mint a miatyánkot.

Az erdélyi vér nem az adómért szolgál, hanem a becsületért.

Halál ellen nincs fü a kertben.

Nem oda Buda.

Peregnek a fákról az 5szi levelek,

Kit erre, kit arra kergetnek a szelek S más vidékre száll a Csevegő madárka Nagy Törökországból:

Hát én merre menjek, hát én merre szálljak, Melyik szögletébe a széles világnak Idegen hazámból?

Zágon felé mutat egy halovány csillag,

Hol a bércek fején hókorona csillog S a bércek aljában Tavaszi pompában Virágok feselnek...

Erdély felé mutat, hol minden virágon Tarka pillangóként első ifjúságom Emléki repkednek!

Ah! mért nem szállhatok hozzád szülőföldem Mikor minden bokrod régi ismerősem!

Mért vagy szolgaságban,

Gyászos rabigában,

Oly hosszú időkig!?

Ha feléd indulok, lelkem visszatartja Az édes szabadság bűvös-bájos karja,

Vissza mind a sírig.

A szeretet is megavasodik, valamint a szalonna.

Mihelyt a citromból a levit kifacsarják, elvetik.

Rómába ment és a pápát nem látta.

Minden szerencsém jégre van épitve.

Törökország a lovak paradicsoma és az asszonyok purgatóriuma.

+ +

+

Mikes Kelemen igaz ember, hü barát és nagy hazafi volt. É- letében sokat szenvedett, de a szenvedés nem törte meg lelkét, sőt egyre inkább nemesítette azt. Hozzánk száműzetésben lévő magyar cserkészekhez különösen közel áll a Zágonból elindult kuruc bujdosó Mikes Kelemen.

Itt eszem kenyerét a török császárnak, Ablakomra titkos poroszlók nem járnak Éjjeli setétben Hallgatni beszédem Beárulás végett...

Magános fa vagyok, melyre villám szakad, Melyet vihar tördel, de legalább szabad Levegővel élhet.

S egyedül hallgatom tenger mormolását, Tenger habja felett futó szél zúgását Egyedül, egyedül A bujdosók közül Nagy Törökországban,

Körülöttem lebeg sírjában nyugovó Rákóczi nagy lelke, az eget csapkodó Tenger haragjában.-Lévay József(Parkas L. után)

Rákóczi kesergője.

Ta- ná- csői- ia- tok vi- té-zek mi-té-vő le-ovek?

min- dent é- get. Jaj már mit te- gyek?

2. „Tanácsoljuk felségednek, meg se is vesse, aranyait, ezüstjeit rudba veresse, rakassa fel, vitesse el

hordássá el és menjen el, merre szeme lát."

3. Sok pénzembe, költségembe került váraim, ahoz készült pompásaim, szép palotáim, itt hagylak már pataki vár,

nem szánlak már munkácsi vár, Isten megáldjon!

4. Országomból, az hazámból már ki kell menni, mordságomért, hibáimért engedj, Tököly! Megölellek, megcsókollak, amíg élek, mindig szánlak, kedves Bercsényi!-13-