Magyar Cserkész, 1962 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1962-01-01 / 1. szám

-völgyi nagybácsi. Fiával, Heinivel jött hozzánk, ez érdekelt engem legjobban! Tizenhatéves volt akárcsak én, együtt járunk majd iskolába, egy osztályba, érthető tehát, hogy kiváncsi vol­tam. - Még sohasem láttuk egymást. Atyja néhány hete levelet irt apámnak, hogy Heinit nálunk szeretné elhelyezni kosztosnak. A fiú eddig Innsbruckban végezte az öt osztályt - Írja. Most a­­zonban Bécsbe akarja küldeni, hogy a szűk hegyek közül a nagy világba kerülve, más vidékkel és más emberekkel is megismerked­jék. Makk-egészséges és elég jó fiú is... Papa azonnal igennel válaszolt. Heini tehát velünk fiukkal megosztja majd szobánkat. Engem természetesen meg sem kérdeztek tetszik-e ez az intézkedés. Amikor nem-tetszésemet akartam ki­fejezésre juttatni, apám letorkolt. Nem szólhattam többet, igy magamba fojtottam keserűségemet. Miért is kell nekem egy ostoba tirolival a szobámat megosztanom. Sőt még a városba is magammal kell cipelnem ezt a falusi libát! Az osztályban mindenki rajtam fog mulatni. Ez a kedvetlenség azonban most gyorsan lelohadt, kíváncsi­ságom meg egyre nőtt. - "Elég jó fiú is" - ezt irta az apja! Ezt én el- is hiszem! Nem is lehet ez másképpen egy elmaradt fa­lusinál! - Meg kell ismernie a nagyvárosi életet, nehogy egyol­dalú legyen! Hohát, erről az osztály majd gondoskodik. Ők értik igazán csak az életet! Ehhez én is segítek, - egyenlőre csak ó­­vatosan és mérsékelten, - mert hát rokonom, és sohasem lehet tudni, mit mond el itthon. - De azért pompásnak Ígérkezett egy ilyen tapasztalatlan fickóval lépésben megismertetni a nagyvá­rosi életet... Tehát ez a Heini végre itt van! Ennél a gondolatnál egy­szerre elvesztettem eddigi nyugodtságomat. Felrohantam a lép­csőm, s szinte magammal vittem az ajtót. Az előszobában két szőrmekalap lógott és két vászonkabát. Belülről kihallatszott a szüleim beszélgetése, amelybe egy mély basszus vegyült. - Meg­álltam, és egy ideig hallgatództam... - ekkor kilépett anyám. Amint megpillantott, szélesre tárta az ajtót, és betuszkolt. A nagybácsi az asztalnál ült és pipázott. Szürke ruha volt rajta. Ébenfekete szakálla dúsan keretezte élesmetszésü arcát. Amikor meglátott, felállt, hogy üdvözöljön. Jóságos mosollyal nyújtot­ta kezét, és mély hangján csak ennyit mondott: Szervusz, Frici! Fogadd jó sziwel Heinimet! De hát hol is van Reini? - Körülnéztem, de nem láttam. A- nyánk a szoba felé mutatott, és már indult is, én meg követtem.- Heini ágyánál állott, éppen mosakodott. Már az ingét gombolta. Némán néztem végig rajta, majd kiesett a szemem, úgy bámul­-15-

Next

/
Thumbnails
Contents