Magyar Cserkész, 1962 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1962-01-01 / 1. szám

- Ifjúsági elbeszélés a vörös Bécs életéből. - Irta: Weiser Ferenc S.J.

I.

Már reggel óta izgatott voltam. Nem is csoda, hisz szeptember 16.-a volt, és már holnap iskolába kell mennem. Kék csomagoló papirt vettem éppen a városban, hogy könyveim beköthesc sem. Ezt apám kedvéért is meg kellett tennem, mert ő mindennek utána-néz. Elég kereszt ez nekem, hiszen már hatodik gimnazista vagyok, és kellemetlen, ha egy tizenhatévest is mindenben ellenőriznek. ügy bánnak velem, mint egy kisgyerekkel.

Papirtekerccsel kezemben lassan ballagtam végig a Skót-köruton, majd befordultam Hullám utcába. Házunk előtt megálltam, és körülnéztem. A kaszárnya felől a felhőtlen ég mosolygott felém, ugyanilyen tiszta volt az ég a Szabadság tér felől is. Micsoda buta idő! Két hete esik már az eső, és most, amikor az iskolaév kezdődik, vidáman mosolyog le Bécsre a nap. Gúnyosan nevet le az összes gimnáziumra, reáliskolára és kereskedelmire, ahol holnaptól kezdve újra könyvek mögött gubbaszt majd a diákság.

Kedvetlenül léptem be házunkba. A lépcsőn Ottó öcsém rohant elém izgalomtól kipirulva, és szinte orditva mondotta:- Halló, Frici! itt vannak a tiroliak! - és megragadta a karomat.- Te, a nagybácsi úgy néz ki, mint Hofer András. És a hangja - mint a medvéé! Mindig azt mondja, nagyon helyes. - Tokáját öblösitve próbálta a 13 éves kölyök a mély basszust utánozni. Azután hangosan felnevetett, és körülnézve, bizalmasan megsúgta:- Most sört kell hoznom, figyeld meg, Henrik bácsi egymaga issza ki majd az egész korsót! - Alig fejezte be beszédét, mint a fergeteg tűnt el Ottó a lépcsőn.- És Heini? - kiáltottam utána.- 0 is itt van, - szólt vissza a kapuból.- Szamár kölyök! - gondoltam magamban, természetes, hogy itt van, de azt szeretném tudni, hogyan néz ki?

Megálltam a lépcső közepén, és összeszedtem a gondolataim. Most fenn vannak a szalonban. Nagybátyám... - voltaképpen apámnak csak valami távoli rokona. Mi csak úgy hivtuk, hogy stubai-14-