Magyar Cserkész, 1961 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1961-07-01 / 7-8. szám

Nagyobb baj volt aztán az utlevéllel.Hogy ezt kellőképen megmagyarázhassam, ismernetek kellene a brazil minisztériumok és rendőrségek nyugalmát. A jelszó "Calma no Brasil"ugy fordítható le, hogy "ne siess testvér, idővel és nyugalommal majd mindent elintézünk..."A szükséges papirok megszerzéséről vaskos ' köteteket lehetne irni, melyre a "Magyar Cserkész" nem alkalmas. így csak egy példát ragadok meg nehézségeim' közül:

Személyazonossági igazolványom kirándulások és elázások folytán kicsit átnedvesedett és gyengén lehetett adataimat olvasni, úgyhogy a rendőrség útlevél osztálya nem fogadta el a róla készült olvashatatlan férivképmásolatot melyet "arkivumjaiban" kellett volna megőrizni. Megegyeztünk abban, hogy ott hagyom az eredetit és az útlevelet kiadják /hazatértem után uj igazolványt igényelhetek/.’ Az útlevelet ki is adták, ámde erre a rendőrség egy másik osztálya viszont nem akarta megadni a kiutazási engedélyt hozzá, mert nem tudtam felmutatni a személyazonossági igazolványt. Az utlevélosztály pedig csak abban az esetben adja ki ismét az igazolványomat, ha az útlevelet visszaadom. Ha pedig visszaadom, mibe nyomják be a kiutazási engedélyt? Kiként sikerült elintézni, nem súgom meg. Legyen min törni fejeteket.

Az ut:

A nehézségek elhárítása után öt brazillal magyar cserkész /3 a Rio-i 13.Szondy György és 2 a Sao Paulo-i 25.Szent Imre csapatból/ nekivágott a nagy útnak.

Trinidad Rio-tól nincs messzebb mint New York London-tól, de az anyagi körülményekből kifolyólag utunk csak négy napig tartott, és igazi cserkészkalandnak mondható.

Rio-ból elindulva csütörtök hajnalán, 3 óra repülés után az uj fővárosba, 3rasilia- ba érkeztünk, ahol alkalmunk volt első sajtónyi - latkozatunkat leadni. Az ujságiró aki véletlenül elkapott a repülőtéren nem is sejtette, hogy milyen nagyszabású sorozatot nyitott meg.

Brasiliában átszálltunk egy kis DC-3- ra mellyel még aznap Belém-ig eljutottunk. Közben leszálltunk háromszor is az őserdőben. /Utunk az Amazonaszi őserdő felett vezetett, ahol az egyetlen jármű a repülő. Minden kis falunak van repülőtere/. 3elém-be este érkeztünk.Meglepetésünkre a helyi brazil cserkészek diszk'ildöttsége fogadott és a sajtó első oldalon foglalkozott velünk. Szállásunk egy iskolában volt, melyet brazil cserkésztestvéreink biztositottak. Vacsorára egy ismerős családnáltoltunk, mely a ritka alkalomra az egész rokonságot egybehívta.

Másnap reggel újra felszálltaink DC-3-unkra, mely Manaus-ig vitt. Közben leszállt Santarém-ban. Itt tücsök és gyik vadászatot rendeztünk. ,. Manaus Brazilia egyik leggazda - gabb városa volt a "gumi-korban" amikor is az amazonászi gumi uralta a világpiacot. Nagypénteken érkeztünk, ismerősünk volt ugyan a városban, de elutazott. Nem vesztettük el a fejünket és behajtottunk a taxi-sofőr által Elsőnek emlitett iskolába. A leroh: nás sikerült. Nagyon kedvesek voltak hozzánk. Manaus hátránya csupán az, hogy nincs villany, a vizvezetékből nem folyik a viz... /Ezt azonban már Rió-ban megszoktuk. /Érdemes megjegyezni, hogy az iskola alvótermének sötétjében és izzasztó melegében nem találtunk más szórakozást, mint népitáncokat gyakorolni.

Santarém-ben kipróbáltuk a hires ágyukat.

Hajnalban indultunk Manaus-ból. Célunk Georgetown. Leszállóink közben Boa Vistán, ahol hangyászra vadásztunk, fényképezőgéppel. Utólag tudtuk meg, milyen veszélyes egy hangyásszal összebarátkozni... Georgetown nagyon jellegzetes város /3ritish Guiana fővárosa/. Először is repülőtere 50 kilométerre fekszik a város központjától. Továbbá minden fából van építve, és pillérekre. Városháza, templomai, mozik, minden fából. A George - town-i cserkészek központjába érve egy Ken nevű angol cserkésztiszt vett kezelésbe: megmutatta a várost, elvitt a BG /British Guiana' cserkészek indulására /ők is a Jamboree-ra mentek, hajóval/, bemutatott főcserkészüknek, és este meghívott lakására /faházba/. A cserkésztestvériesség szép példáját tapasztaltuk Ken barátunknál és feleségénél aki különben leánycserkészvezetö. Este persze....népitáncot gyakoroltunk.

Georgetown-ból Trinidad-ba modern DC?-el repültünk. Port of Spain /Trinidad fővárosa/ repülőterén várt bennünket Ede bá, kontingensünk parancsnoka. A repülőtéren nem kellett sem a vámon sem a határrendörségen jelentkeznünk; egyenruhánk mindenhol megnyitotta az utat. Három Trinidad-i család vart ránk, kettessével hazavittek minket, mert csak másnap mehettünk a Jamboree színhelyére. Minden jóval elláttak, programról gondoskodtak, nagyon kedvesek voltak. Hasonló elbánásban részesült 1000 idegen cserkész...

/Következő számunkban:- első nap a táborban;- felfedeznek minket, avagy "az árvalányhaj varázsa";- a Jamboree számokban /.-7-