Magyar Cserkész, 1961 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1961-06-01 / 6. szám
R KÉSZÜlön Afrikában ’Útjaink Abidjanban elváltak.Csoportunk két tagja Guineába kellett volna, hogy menjen. Sajnos a kommunista befolyás alá került kormány ott a cserkészetet időközben betiltotta, igy Guineát kihagyva Szenegáliába indultak. Mi ketten Ferivel Libériát vettük célba, bele is találtunk, még pedig az esős évszak kellős -közepében. gyűltek össze kedvünkért, szokásukhoz hiven mezitláb. Cipője bizony még nagyon kevés fekete fiúnak van, pedig a porban tanyázó és bőr alá befuródzó férgek miatt az egészségügyi hatóságok ugyancsak ajánlják a cipőt, vagy legalábbis szandál viselését. Ha a cserkészek nem is, az őrsvezetők már viselnek cipőt, a tisztek pedig térdharisnyát is. a mezítlábas libebiaiak tábora A MÉRGES KÍGYÓK KÖZÖTT. Robertsfielden egy volt osztálytársam várt ráun, akivel Amerikában együtt jártunk egyetemre.ügy meghízott, hogy nem ismertem rá. Most a hires Firestone gumiültetvények jogi tanácsosa és neki köszönhettük, hogy léghűtéses vendégszobában helyeztek el bennünket. Megérkezésünk után nem sokkal autóba ültettek s elindultunk az ültetvények megszemlélésére. Az igazgatóság bőkezűen támogatja a cserkészetet. Az ültetvényeken látogatásunk idején hat csapat működött kb. 200 taggal. Meglátogattuk állandó táborhelyüket is, egy dzsungelirtás közepén felépített tágas, három oldalán nyitott téglaépülettel, ahová a hirtelen jövő nagy esők elől menekülnek, vagy éjszakáznak. A tisztást egy láb széles futóárok veszi körül, melyben éjszakára ároktüzet raknak a kígyók ellen. Az őrség a tüzet egész éjszaka táplálja. Libériában valamenynyi kigyófajta mérges és hiába simogatjátok, nem szelidül meg. Ez persze délamerikai olvasóink számára nem újság. Főleg azonban azért Írom le ilyen részletesen, hogy a clevelandiak ne vágjanak úgy fel arra az egy szál csörgőkígyóra, amit uj cserkészparkjukban találtak. (Különbenié meg vagyok győződve róla, hogy az egyik vezető kötözött babacsörgőt a kigyó farkára!) A Firestone ültetvényen cserkészek körében eltöltött érdekes este után Monroviába tettük át székhelyünket, ahol az Országos Intéző Bizottság tagjai láttak vendégül, köztük egy volt hadügyminiszter, a pénzügyminiszter-helyettes és az egyik középiskola igazgatója. Napközben a város érdekességeit nézegettük és udvariassági látogatásokat tettünk (például a külügyminiszternél), estéinket a tiszteletünkre összegyűlt cserkészcsapatokkal töltöttük. Ha tudtuk volna, hogy egy igazolt magyar cserkészvezető mint misszionárius Libériában működik, bizony felkerestük volna. Ez azonban csak afrikai utunk végeztével derült ki. Közben Dakar felé vettük utunkat. Örolög táncosok A "SÖTÉT" AFRIKA "SÖTÉT" TIBÍAI. A Kúszónövényekkel benőtt fákon tanyázó madarak rikácsolása és majmok visitása között hagytuk ott a táborhelyet, hogy magukkal a cserkészekkel is megismerkedjünk. Egy úgynevezett "community cente r"-ben A Szenegáliában reánk váró sok meglepetés közül egyik az volt, hogy senki sem várt ránk. Azt hittük ugyanis, hogy Szultán és a Madárétkü kijönnek elénk a repülőtérre. Egy másik meglepetés az volt, hogy az országnak 4
