Magyar Cserkész, 1961 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1961-06-01 / 6. szám

kormánya sem volt. Előző héten ugyanis kis forradalom történt. Harmadik meglepő hirünket az amerikai követségen tudatták, miszerint egy francia cserkészvezető óhajt bennünket vendégül látni dakari tartózkodásunk alatt. Ezzel azonban még nem volt vége.

A házszámot rosszul adták meg s igy a keresett helyet nem találtuk.Viszont teljesen véletlenül befutottunk abba a protestáns ifjúsági otthonba, melynek felkeresését még Nigériában lelkünkre kötötték. Ez volt a negyedik meglepetés.

Ezekután bizonyára nem csodálkoztok, hogy az ifjúsági otthon igazgatója jól ismerte a keresett francia vezetőt és elvezetett házához. Ezen már mi egy cseppet sem csodálkoztunk. Mégis mikor egy dakári rajvezető előhúzta ysebéből az amerikai és kanadai magyar leánycserkészek csoportképét; hitetlenkedve egymásra néztünk.

"Kicsi a világ!"- tartja az újkeletű közmondás. Erre utunk során többször rá is jöttünk.Kár említettem, hogy Nigériában olyan cserkészekkel találkoztunk, akik az angliai jubileumi jamboreen résztvettek egy magyar tábortűzön. Tuniszban és Togóban magyar zenével kedveskedtek füleinknek. Ghánában magyar szerzetessel találkoztunk. Egy Afrikában túrázó német csapat vezetőjéről kiderült,hogy Gödöllőn járt. Dahomeyban egy repülőtéri alkalmazott jött oda hozzánk nagy örvendezve, hogy újra magyar cserkészeket lát .Kiderült, hogy Bad Ischl-ből, az 1951-es világtáborból ismeri őket.

Ezekután érthető a dakári rajvezető barátunk magyarázata is. 1955- ben résztvett a kanadai világjámboreen s ott fényképezete le a magyar leány cserkészeket látogatásuk alkalmával. •

Eltekintve az óriási felhőszakadástól, ami majdnem kiöntött bennünket szállásunkról,Szenegáliában is jól éreztük magunkat a cserkészek körében. A katolikus cserkészszövetség központjában rendeztek fogadást számunkra. Természetesen ott voltak a többi szövetségek kiküldöttei is. Mint már korábban Togóban és Ghánában, itt is arról értesültünk a vezetőkkel tartott megbeszélések alatt, hogy a cserkészet helyzete nem a legjobb. Reméljük azonban, hogy nem jutnak a guineai cserkészek sorséra, akiknek működését a kormány lehetetlenné tette.

TEVENYEREGGEL CASABLANCÁTÓL NÉV! YORKIG.

Afrikai utunk végső állomásaként ismét az arabusok földjére kerültünk: éspedig Marokkóba. Itt értük utói két társunkat is, kik közül Szultánnak gyom ra ekkor már végleg nem vette be az afrikai ételeket, s igy szegény Csabának két ember helyett kellett ennie. "Keselyű sojs ez kéjem", mondhatná egy kiscserkész.

Casablancában a Közoktatásügyi Minisztérium ifjúsági és sport-osztálya helyezett el bennünket a Sportpalota alagsorában, amit átvonuló-szállásnak rendeztek be kiránduló fiatalok és versenycsapatok számára. A szállás előcsarnokában az arab stílusnak megfelelően alacsony asztal körül tevenyergek álltak székek helyett. Mindnyájunknak nagyon megtetszettek s én el is határoztam, hogy veszek egyet. A többiek is szerettek volna emléktárgyakat vásárolni, hogy az otthoniaknak valamivel kedveskedjenek. Csaba azonban óva intett bennünket attól, hogy a bazárba elmenjünk, mert előzőnap ott neki már a zsebeit kiforgatták.

Szerencsénkre a "Marhaba" szállodába mentünk pénzt váltani, a pénztáros magyar volt. Akkor már turtuk, hogy a"marhaba" arabul "Isten hozott"at jelent és nem lepődtünk meg, amikor igy köszöntött.Elmondta, hogy Spanyolországban járt egyetemre,onnan jött át szerencsét próbálni. Az ő segitségével vásároltunk afrikai emléktárgyakat.beleértve a tevenyerget is, amit azután Párizson és Amszterdámon keresztül New Yorkig ölben kellett tartanom, mert sem a csomagtartóra, sem az ülés alá nem fért be.

5