Magyar Cserkész, 1961 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1961-01-01 / 1. szám
Gépiink hatalmas félkört irt le a kéken csillogó tuniszi öböl felett, a átrepülve a kétezer éves Karthágó romjai felett, lassan leereszkedett a repülőtérre. "Vájjon fog-e ránk várni valaki?" - kérdeztük egymástól mi négyen magyar cserkészvezetők, akik a hollandiai cserkésztiszti világkonferenciáról most a pánarab jamboreera igyekeztunk. Kérdésünkre csakhamar választ kaptunk, mert a gép ablakából kinézve, máris láttuk a felénk igyekvő Kormos Pista franciaországi magyar rajvezetőt. "Tyü ! Micsoda meleg van itt!" - mondotta Feri, arcát töruigetve, amint kikászálódtunk a gépből. Valóban,a nap forrón tűzött le ránk és a 4-0 fokos meleget még fokozta a Szahara sivatagból jövő száraz déli szél. Nem kétséges,valóban meleg éghajlatra kerültünk. k ti * HB A tuniszi csermjl készek küldöttsége WW £ f' i-8 v*Lrt 014T bennün^ A 1(1 két, s rövidesen azután gurultunk a I város felé, mégpedig a régi arab városnegyedbe, a Me- Idinába, hogy végül Boü'Khris szűk sikátoréban megálljunk az egyik tuniszi cserkészcsapat fehérre meszelt, terraszos,arab stilusu otthona előtt. Burnuszos és fezes arabok szaladtak eiő kíváncsian érkezésünkrej s a kapualjakból és ablakokból lefátyolozott arab asszonydt és leányok kandikáltak ki ránk. Csupán szemük csillogott ki a fehér fátyol alól. Házigazdáink, a fehérharisnyás, vörösnyakkendős tuniszi cserkészek nagy igyekezettel segi. vir-s*»» I» //•<■/ tetted csomagjain- J behordani az °tthon hűvös belső udvarára, és minden lehető módon kedveskedtek, hogy jól érezzük magunkat. "Nic8akl Német hátizsákok!" - kiáltotta Csaba, amint az egyik szobába benézett. "Fiuk, fenn az emeleten meg alighanem svájciak vannak," - újságolta Zoltán, aki azonnal felfedező körutat tett az épületben. "Marhaba! Marheba!" - hangzott fel az "Istenhozott" arab nyelven, abogy egy-egy uj cserkész érkezett, s aztán francia tudásunkat előszedve próbáltunk u^j házigazdáinkkal összeismerkedni. Időnként egy angolul, vagy németül beszélő arab fiú is előkerült. Gyors mosakodás után, máris elindultunk a "Les Eclaireurs Tunisiens" főhadiszállása felé, hogy a jamboreera való kijutásunkat elintézzük. A főhadiszálláson Mohamed Triki szövetségi titkár fogadott bennünket, aki sorban bemutatott az ott levőknek. Legkönnyebben a szudáni cserkészek vezetőjének nevét jegyeztük meg, olyan érdekes volt számunkra. Abd El Gadir Abd El Salem El Ha^-nak hivták, s azonnal meghívott táborukba, hogy találkozzunk azzai az öregcserkésszel,aki 1933-ben résztvett a gödöllői jámboráén. Ideiglenesen a rovercserkész altáborba osztottak be bennünket, s közölték velünk a vonat indulásának idejét. Egy teljes esténk volt még Tuniszban, s ezt arra használtuk, hogy végigjárjuk a pálmafákkal szegélyezett széles főutcát, bekukkantottunk a bazárba és a kávéházakba, ahol vörös fezzel a fejükön nemzetközi viseletbe öltözött arabok szürcsölték a kávét és 5
