Magyar Cserkész, 1961 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1961-01-01 / 1. szám
teát. Sok volt az európai is, főle^ franciák. Szállásunkra visszatérve, ismét meglepetés ért bennünket, mert előkerültek a német hátizsákok tulajdonosai, a karlsruhei "Staum Orion" cserkészei. Vezetőjük, Richard Wunsch, annakidején mint 13 éves újonc, szintén megjárta Gödöllőt és nagy volt a barátság. Fenn a tetőterraszon a svájci csapat tagjai már hálózsákban voltak, megérkezésünkre azonban előbujtak és pizsamában nyüzsögtek körülöttünk. Sajnálták, hogy másnap már vissza kellett indulniok Svájcba, azonban 3 hetes afrikai túrájuknak végére értek. "Kusz-kusz" ebéden a kuwaiti arabokkal Bir El-Bay olajfái alatt. A Diesel-mozdonyos vicinális akkorákat dudáit, mint egy óceánjáró hajó. Fehérre meszelt házak, mecsetek és olajfaligetek mellett suhantunk el. A nap égetően tűzött, s mi állva utaztunk a 20 km-re lévő Bordj Cedriáig, a 3-rik Pánarab Jamboree rover altáborába. Időnként egy-egy kecske kinyújtotta nyakát az ülés alól és végignyalta lábszárainkat. Az arabok kiváncsi tekintettel és szótlanul néztek bennünket. Fogadtatásunk a rover— t áborban rendkívül barátságos volt. Azonnal kijelöltek egy sátrat számunkra. Csak épp annyi időnk volt, hogy lerakodjunk és egy kicsit körülnézzünk az olajfa és fenyőligetben, aztán indulnunk kellett a megnyitó ünnepélyre. Közben vágyakozva nézegettünk a közelben kékiő, csillogó tengeröböl csalogató hullámaira . Mint vendégek, a diszemelvényen kaptunk helyet, ahol Borguiba tuniszi államelnök ült, az arab államok nagyköveteivel és miniszterekkel körülvéve. A cserkész-előkelőségek között volt Spry tábornok is, a Nemzetközi Cserkésziroda igazgatója és Mr.Ali El Dandachi, az arab világ cserkészmegbizottja. Velük már előző nap is találkoztunk, s újból elbeszélgettünk a magyar jubileumi táborokról, a hollandiai Indabárói, valamint afrikai terveinkről. Jókívánságaikkal és aiáirásaiKkal diszitették emlékkönyvünket. A 12 résztvevő arab ország 3000 cserkészének szinpompás felvonulása éi-t vezetes látványt nyújtott és nagy érdeklődéssel néztük a számunkra uj és szokatlan egyenruhákat, fejdiszexet és zászlókat. A felvonulásra a leánycserkészek is eljöttek 60 km-re levő altáborukbói. A ieánycserkészet azonban az arab világban meglehetősen uj dolog és nem minden országban sikerült még bevezetni. Mialatt a felvonulást néztük, a marokkói cserkészek egyik vezetője lépett hozzánk és meghívott teára, amit a felvonulás után táborukban szertartásosan el is fogyasztottunk. A tea,amit egyszerre két kannából csurgattak magasról uvegpoharakba, /az egyik kannából sürü tea, a másikból forróviz jött/ nagyon édes volt és áaizzsal fűszerezték. A megnyitó után nem sokkal tudtuk meg, hogy a táborparancsnokság a rover altaborbói Bir El-Beybe helyez ét bennünket, ahol a főtábor volt 2200 cserkésszel. így hát megint összecsomagoltunk és lejeientk^ztunk uj táborhelyünkön. A legkedvesebb fogadtatást itt Libya és Kuwait cserkészei nyújtották. Mindkét kontingenshez kitűnő ajánlóleveleink voltak a hollandiai Iadabáról. Az ajánlás hatására például a kuwaitiak egészen odavoitak és testvéreknek fogadtak bennünket, ami azt jelentette, hogy a jamboree végéig az ő vendégeik voltunk. így kerültünk az olajfák alatt kiterített gyékény szőnyegek mellé,hogy az arabok nemzeti eledelét, a kuszkuszt megkóstoljuk. A nádból és páimarostokból pazarul megépített őrsi tábor előtt terítették meg az "asztalt". Háttérben a sátrakból nappalra szellőzni kiakasztott ruhák lógtak festői elrendezésben. Hogy a kusz-kusz miből van elkészítve és hogyan eszik, azt érdemes részletesen leirni. /Folyt.köv./ 6
