Magyar Cserkész, 1961 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1961-12-01 / 12. szám

A Sasfészeknél nem uralta még bevehetetlenebb vár a Vogéz-hegység sziklaormait Is Roland de Guiscardnál istentelenebb rablólovag nem garázdálkodott Frankhonban a Földközi tengertől fel a német határig soha. Féléimet nem ismert, a szivről azt sem tudta tán, hogy mi fán terem és bajvivásban nem gyűrte maga alá senki élete során. I- jesztő. szálfa termete volt; ha páncélt viselt, az acélvért mintha rákovácsolódott volna, a kard egyenesen a markába teremtődött és ha portyára indult, szinte egytest lett lovával. Ha törvénytartó, s hivő lélekkel hajtja meg térdét az oltár előtt, akkor a francia király seregének disze-virága, de ő urat nem ismert maga fölött és "szabad lovag" maradt. Néha, ha cimborái tréfásan emlegették előtte, hogy a királyi udvarban milyen jó dolga lei>ne és bizonyára aranysarkantyut viselne, dörgő hahotára fakadt^ hangja ^ugy döbörgött végig a vár homályos kőfolyosóin, mint a harsona szava. Ilyenkor összerezzentek a mély pincetömlőcökben tartott foglyok és borzogva suttogták: - Kacag a Sátáni

ROLAND LOVAG

KARÁCSONY

ÉJSZAKÁJA

fegyverterem csucsives ablakából nem lehetett ellátni lándzsahossznyira és a künn mozgó várnép valósággal tapogatott az udvar egyik szögletéből a másikig. Guiscard mogorván nézte a ködöt, aztán a hatalmas,^ kő^adlós termet fűtő roppant kandalló elé telepedett. Kazalnyi bükkhasáb pattogott a rácson meleget adóan és Roland lovag pillanat múlva ismét felemelkedett. Melege volt neki amugyis. Aggodalom fűtötte^ mi történhetett tucatnyi cimborájával - tán ez a bajtársiasság volt benne az egyetlen emberi érzés, - kik még a pokolidő előtt kiruccantak egy kis ^ ^kirándulásra a metzi országút tájára. Felötlött előtte, hogy tan csak nem kerültek a strassbourgi gróf kelepcéjébe?

Hirtelen felharsant a kapuvigyázó kürtjele és Roland lovag vitézei pillanatok alatt beléptek a nagy fegyverterembe.

Már azt hittem, hóhérbárd csiklandozza a nyakcsigolyádat! - harsogta vigan a feketeszakallas, vércseképü főlator felé, ki elereszkedve tűrte,hogy két buzgó fegyvemök lehúzza róla a súlyos láncruhát.

Hóhérbárd... hideg szél, meg förgeteg, nem rosszabb annál, az ám!- recsegte Balduin nevetve. - De megérte! Pompás zsákmány. Kalmárnépet fogtunk. Arlesi selyem, finom ezüstholmik mázsaszám és burgundi bor. No meg aztán a váltságdíj sem lesz kutya. És van ejy papunk is! Püspök az istenadta. Ládájában templomi kincs van, s úgy hiszem, a ruhájában is^ mert folyton azt hajtogatta: Hozzam ne nyúlj, te zsivány! Zsivány... - hallod -^zsivány!? - fejezte be vihogva beszámolóját.

így kacagott akkor is, ha halálra kinoztak előtte^valakit, vagy^ha kedvére való zsákmány akadt hprgára valahol az országutak táján. És zsákmány mindig akadt.

Vagy egy hete már embertelen idő tombolt a Vogézek táján.Viharral kezdődött, verte a havat éjszaka - nappal egyaránt, aztán farkasnyüvő hideg szakadt a vidékre és végezetül a hirtelen enyhülés tejfehér, áthatlan ködbe burkolt mindent az ég és föld között. A

Guiscard kedvtelve veregette meg Balduin vállát majd mohón intett, hogy hozzák eléje a pacot.

Beterelték a többieket is. Ott szorongtak valamennyien ijedten, félőn az ajtósarokban, asszonyok sirtak a lehunyt fejű férfiak között. Gazdagon prémezett öltözetük közül kiritt egy egyszerű, fekete papi talár. A csatlósok Guiscard lába elé borították egy vasalt láda tartalmát. Szikrázó ékkövü term lőni edények koppantak a már- b -