Magyar Cserkész, 1961 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1961-11-01 / 11. szám

Kunyhót építünk Négy fiú, nyolc pokróc, négy ol­dal szalonna Is sok-sok krumpli.Csend­ben követi a Hiuz őrs az elhagyott ös­vényt; komoly tervek kószálnak agyuk­ban. Mert hiszen szép, szép a sátor a nyári portyákon, de téli táborunkhoz komolyabb hajlékot szeretnénk. Kunyhót építünk. Őrsvezetőnk, Botond fedezte fel az elrejtett tisztást. A szomszédban forrás, köröskörül sűrű erdő, ami nem csak^a hideg szeleket fogja majd félj de bőven szolgáltat épito és tüzelő fát. Nem messze pedig elhagyott favá­­góut - milyen jó lesz azon síelni,szán­kózni . Leszerelünk, aztán mindenki elő­veszi a legfontosabb kelléket: a félt­ve őrzött, dédelgetett fejszét. Nem hiába jöttünk össze egy héten át majd­nem minden este tervezni, reszelni,kö­szörülni és újra próbálni; most meg van az eredménye. Laza fej, rosszfo­­gásu nyél, vagy netán rozsdafolt,csor­ba? Láttunk efélét a nyári táborban, de most még emlegetni sem merjük az ilyen bűnöket. Az élük pedig?.... e­­gész nap bosszantottuk Botondot, hogy mi a szösznek hozott borotvakelléket?! Tetőnek nyolc-tiz araszos,másfél­­araszos szálfát vágunk ki, majd ezeket úgy négy méter hosszú darabokban mind kettéhasitjuk. Egyenes törzseket vá­lasztottunk; könnyen és szépen hasad­nak. Hogy tetőnk teljesen vízhatlan legyen, a hasábok lapos oldalát eresz­­szerüen kimélyitjük: sürti keresztvágá­sokkal megyünk végig a fán, majd ezt a a barázdált részt hosszában könnyű ü­­tésekkel kihasítjuk. Mire megvagyunk, már esteledik és bizony jól esik a tűz körül elüldögél­ni és szótlanul szalonnát pirítani.Mi­előtt lefekszünk, mégegyszer előkerül­nek a fenőkövek. Alig pirkad, már talpon vagyunk és hamarosan áll a kunyhó váza. Hátúi­ra vastag fatörzs kerül, elől két fold­­beásott villás fán erős keresztrud. Nincs más hátra, mint kivájt fáinkat a a keresztrudra fektetni és (kivétele­sen!) egy-egy hosszú szeggel a hátsó tönkhöz rögzíteni. Oldalfalnak vizbe áztatott kerget hengerlünk laposra,s a kéreglemezeket félmagasságban két ol­­dalrud közé szorítjuk. Délre készen áll kunyhónk, délu­tán berendezzük. Élőire még egy vas­tag fatörzs kerül (ezt majd a négv Hi­uz testsúlya védi az elrepüléstől), e­­mögé araszvastagságu fenyőgalyágyat gyűjtünk. Végül pedi| két célöppel és egy vastag kőlappal jókora reflektor­­tűzhelyet építünk kunyhónk elé, majd pár óra alatt meglepő mennyiségű tüze­lőfát halmozunk fel. Milyen hálásak leszünk majd a méteres hóban, hogy nem kell szálanként keresnünk vakondmód a tűzifát. Kunyhónk pedig csak melegebb lesz a hó alatt. S mikor majd vígan pattog a jókora tűz és kint ropog a hó a lépték alatt, nincs az a hideg,amely hazakergetné téli táborából a Hiuz őr­söt.- N.P. -Lassú Ve-ze - tett a rossz - ra. rossz - ra. *) 2. Előbb loptam egy ludat, Azután egy lovat. Kiért kedves galambom Zörgetem a vasat.- 13 -

Next

/
Thumbnails
Contents