Magyar Cserkész, 1961 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1961-11-01 / 11. szám

Zulu Kafferek

l

Szatmáry János cserkésztiszt, a Magyar Cserkészszövetség volt angliai országos megbízottja jelenleg Dél-Rhodéziaban, Salisbury városában él és a Magyar Cserkész számára többoldalas érdekes riportot készített. Jelen számunkban beszámolójának azon részeiből közlünk, amelyekben Afrika sajátságos viszonyairól és a bennszülött zulu és bantu népek életéről ir. Lapunk decemberi számában főleg a rhodéziai cserkészetről irt tapasztalatait ismertetjük.

Afrika, a fekete kontinens, távoli álom. Filmek, regények furcsán állítják be, hogy a történet "jó" legyen. A valóság teljesen más, de hogy milyen valóban, ahhoz ott kell élni, nem csak rövid ideig, hanem hosszú évekig. A Magyar Cserkészszövetség néhány tagja (szerencsés fickók) rövid látogatást tett néhány afrikai országban. Természetesen sokat tapasztaltak és láttak, de ez a rövid látogatás nem elegendő, hogy egy kontinenst, különösen egy egzotikus kontinenst az ember megismerjen.

1^59 januárjában érkeztem ide s feleségemmel élek itt. A bennszülöttek adminisztrációjánál dolgozom, igy kiszállásaimkor alkalmam van betekintést nyerni a bennszülöttek életébe, mentalitásába.

Dél-Rhodézia vagy 75 évvel ezelőtt lett angol gyarmat, ma viszont önkormányzata van s a "Federation of Rhodesias and Nyasaland" tagja (Észak és Dél- Rhodézia és Nyasa). Az ország hatalmas területre terjed, mintegy két és félmillió bennszülöttel és 350,000 fehér lakósággal. Az ország a bennszülöttekre tekintve két részre osztható. A déli egyharmad Zulu eredetű, az északi kétharmad pedig Bantu. Ez két bennszülött nyelvterületet jelent és két teljesen elütő népet. A Zulu harcias nép volt, melynek kedvenc szórakozását a békés

Bantukon való rajtaütésekben találta. A viszony most megváltozott és a két nép békésen él egymás mellett főleg mezőgazdasággal foglalkozva.

A bennszülöttek évi keresete még mindig igen alacsony, de jobban élnek, egészségesebbek és tanulnak. Iskolák, kórházak épültek és a pusztító betegségeket