Magyar Cserkész, 1960 (11. évfolyam, 6-12. szám)
1960-06-01 / 6. szám
K-y-*r 1t~*-u-u V~4 *■*, i,-*í LEÁNYCSERKÉSZEKNEK A Dobó Katicáik Idei klstábora A Simon Bálint cserkészpark nemcsak a nagyok munkájának színhelye. Az ott épülő kis Magyarországnak lakókat is kell szerezni. Ezért, cserkészparkunk működése elején meseországgá változott át. A kistábor lakói /hat-kilenc éves kisfiúk, kislányok/ világnak induló, szerencsét próbáló királyfik és a királyi vár tevékeny életéhez felkészülő királykisasszonyok voltak. Bizony sokat kellett tanulni, dolgozni a mindennapi utasítások szerint, hogy a királyi jutalmat megkaphassuk. Természetesen, ha világot járunk, valami szállásról kell gondoskodnunk. Ezért minden délelőtt a büszke királyfik bambuszkunyhójukat épitették, diszitették, hogy majd az utolsó napokban ott uzsonnázhassanak. A királykisasszonyok, ahogy illik, a várkertben dolgoztak; és bizony nemsokára virágokkal körülvett kényelmes padra ülhetett a vándor, s megcsodálhatta a magyar elmert is, ha a "Fenyő sarok" elé tévedt, azután futás, ugrás, stafétázás, bukfenc-verseny és főként izgulás: ki kapja meg a várkisasszonyok kezéből a lovagverseny főnyereményét: a virágszálat? Egy jó lovagnak, várkisasszonynak sok mindent Kell tudnia őseiről, akiknek hazájáért később ők lesznek felelőssek, ezért mesék keretében ismerkedtünk meg a magyar történelem fontos eseményeivel. Le is rajzoltuk őket: Árpád vezér lépked lován hegyeken át a négy folyó felé, ahol Attila három kiszínezett koporsója áll... vagy a bajuszos Petőfi szavalja a "Talpra Magyart!" Budapesten. Mese és játék. Ezek a fő eszközök; melyekkel jövendőbeli katonákat verbuválhatunk. A gyermekjátékok ősi szövege és annak magyarázata egyre inkább magyar érdeklődési kört alakit ki a gyermek lelkében. /Figyeljétek csak meg: hamarabb fárad bele a mesélő a törökök, vagy Szent Erzsébet történetébe, mint a tátott szájú hallgatóság!/ Ninive..., A kassai szőlőhegyen... Fehér liliomszál... A tábortűznél a győztes Pipirkézők és a lihegő Bábi Bábi táncosok sokáig énekelték még a régi dalokat. Beleélték magukat a dramatizált mesébe, majd valamelyik - gyermeki bájjal elmondott - vers után átgondolván a napi viselkedésünket, a zászló körül felhangzott az esti ima: "Én Istenem, jó Istenem... Meseországban mindenki győztes valamelyik kitűzött pontban: barátság,jókedv, ügyesség... Hazafelé az uj dalokat zengték a győztes királyfiak és királykisasszonyok, kezükben pedig boldogan szorongatták a jutalom-cukorkákat! /Margó/ A királykisasszonyok a várkertben... Volt-10-
